Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Literatura socialno-revoljucionnoj partii „Narodnoj Voli” (Ism.: Szabó Magdolna) 831/IV
831 TÖRTÉNETI IRODALOM A harmincas évek történetírásának már maga Kutnar is számottevő tényezője, önmagát el is helyezi egy mellékmondatban, mint Pekaf és Susta tanítványainak egyikét, de saját életútját már nem kíséri nyomon. Ezen csak a kötet végén adott bibliográfia segít valamelyest, amely időrendben sorolja fel munkáit. A múlt századi cseh nemzeti megújulás kérdéseinek alkalmasint ő volt legszakavatottabb kutatója az adott korszakban, a felszabadulás után pedig még inkább elmélyítette gazdaság- és társadalomtörténeti érdeklődését. A befejezés figyelemre méltó gondolatokat tartalmaz arról, hogy manapság kiveszett a nagyközönségből az érdeklődés a történetírás iránt, amiben a történészek maguk is hibásak, mert nem tudnak jól, olvasmányosan írni. Sajnálatos volna, ha ez az érdektelenség állandósulna, mert hiszen a nemzet emlékezetéről való lemondást jelentené, holott a nemzedékek váltakozásának kontinuuma a nemzet léte szempontjából alapvető. Kutnar első kísérletnek mondja könyvét. Valóban az első nagyobb szintézis ez, bizonyos hiányosságokkal, amelyekre igyekeztünk rámutatni. Nyilván még egyéb hiányosságokat is fel lehetne mutatni. Csakhogy mindez eltörpül az óriási teljesítmény mellett, hogy Kutnar mégis meg tudta írni a cseh és a szlovák történetírás fejlődését a krónikás kezdetektől a marxista történetírás kibontakozásáig. És mindegyik korszakot egyaránt megértéssel, beleéléssel ábrázolja, kiemeli pozitívumait. A marxista történetírás kezdeteinél is a nagy újdonságot hangsúlyozza, a nép iránti érdeklődést, a nép oldaláról való szemléletet, ami sok polgári történetkor is megnyert, ha, mint megjegyzi, a marxista történetírás uralkodóvá válásában egyéb erők is közreműködtek. A további fejlődésre, a dogmatizmus térhódítására már nem is utal, kellő tapintattal. Ott zárja le az ábrázolást, ahol a pozitívumok jelentkeztek. Első kísérlet - de milyen jól sikerült! Bizonnyal a továbbiakban majd újabb és újabb szempontok figyelembe vételével bővíteni lehet Kutnar munkáját, olykor netán módosítani értékeléseit, de az biztos, hogy ezután minden cseh és szlovák historiográfiai munkának az alapját jelenti majd ez a kiváló mű. Niederhauser Emil LITERAT URA SOCIALNO-REVOLJUCIONNOJ PARTII „NARODNOJ VOLI" A „NARODNAJA VOUA" SZOCIÂLFORRADALMÂR PÁRT IRODALMA 1905. Zentralantiquariat, Lipcse 1977. 978 1. — hasonmás kiadás Ritkaság számba menő, ma már nehezen hozzáférhető és felbecsülhetetlen történeti forrásértékkel rendelkező dokumentumkötet fakszimile kiadására vállalkozott az NDK lipcsei Központi Antikváriuma. A vaskos kötet (Literatura socialno-revoljucionnoj partii „Narodnoj Voli" — A „Narodnaja Volja" szociálforradalmár párt irodalma) az 1905-ben Párizsban napvilágot látott gyűjtemény hasonmás kiadása. Ez az első olyan kiadvány, amely a Narodnaja Volja által szerkesztett sajtó — folyóiratok, felhívások, röplapok - lehető legteljesebb összegyűjtésére vállalkozott. Éppen ezért különösnek tűnik az a tény, hogy a narodnyik mozgalom kutatásával foglalkozó történészek szinte egyáltalán nem használják ezt a kiadványt. A kutatók nagy része az 1930-as „Literatura partii Narodnoj Voli " című kötetre hivatkozik, amely pedig jórészt az 1905-ös kiadvány anyagát veszi alapul. De még Sz. Sz. Volk, aki a „Narodnaja Volja" című ismert monográfiájában az 1905-ös kiadást szerepelteti a jegyzetekben, pontatlanul tünteti fel a kötet adatait. A címből nála s másoknál ugyanis kimarad a pártra vonatkozó „szociálforradalmár" jelző, amely pedig végig szerepel magának a folyóiratnak az alcímében és a gyűjtemény címében is. Külön historiográfiai jelentőséggel bír a kiadó személye. A kiadó ugyanis a Szociálforradalmár (eszer) párt, amely a Narodnaja Volját tekinti közvetlen elődjének, s a párt örökösének, politikája folytatójának tartja önmagát. Ez a folytonosság azonban erősen vitatható, hiszen 1905-ben, az orosz forradalmi mozgalom proletár szakaszában, megváltozott politikai, gazdasági és társadalmi körülmények között az eszer párt nem volt és nem is lehetett a Narodnaja Volja teljes megfelelője.
