Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vosztocsnaja Jevropa v drevnosztyi i szrednevekovje (Ism.: Bartha Antal) 825/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM VOSZTOCSNAJA JEVROPA V DREVNOSZTYII SZREDNEVEKOVJE Red. L. V. Cserepnin, J. N. Scsapov. Moszkva, 1978. Nauka. 316 L, 1 térkép. KELET-EURÓPA AZ ÓKORBAN ÉS A KÖZÉPKORBAN A szovjet, lengyel, csehszlovák, NDK és magyar szerzők közreműködésével készült kötetben a népföldrajz, a társadalom- és gazdaságtörténet, a politikatörténet, a nemzetközi politikai és kulturális kapcsolatok témaköréből találunk tanulmányokat. A 25,6 ívet kitevő kötet 43 tanulmányt tartalmaz. V. V. Szedov megkísérelte Iordanes 6. századi néplistáját térképen elhelyezni. A hasonló munkálatokat a szerző azzal igyekszik meghaladni, hogy Iordanes népföldrajzi jegyzékét rávetíti Kelet-Európa régészeti térképére. Azt a maga által is problematikusnak ítélt kísérletet valósította meg, hogy a régészeti kultúrákat a Iordanes-féle jegyzékben szereplő népekkel azonosítsa. A magyar őstörténet szemszögéből méltatást érdemel a szerzőnek az a próbálkozása, hogy Iordanes felsorolásában található, feltehetően torzult névalakot, a Rogas-t az ugorokkal azonosítsa. Szedov vélekedése szerint az ugorok a hunok és a szavirok nyomására adták fel nyugat-szibériai és dél-urali lakóhelyeiket. A kimozdított ugorok egyik ága a sztyeppére, másik águk a Bjelaja völgyébe érkezett. Az utóbbiakban kellene látnunk az alsó Káma bal parti és a dél-uráli, 8-9. századi régészeti emlékeknek a hordozóit. Szedov ezen a területen véli Magna Hungaria területét. I. P. Saszkolszkij a novgorodi orosz állam népének nemzetiségi összetételével és politikai státuszával foglalkozik. A novgorodi orosz föld lakossága a 9. századtól soknemzetiségű. A keleti szláv szlovén és krivics népesség mellett csud, merja, vesz, észt, vod, izsor és karel törzsek tartoztak Novgorod fennhatósága alá. A 13-14. század folyamán kialakult a novgorodi földeken élő lakosság politikai státusza. A frissen behódolt törzsek előkelőinek politikai függőségüket kellett elismerniük, az alájuk tartozó köznépnek sarcot kellett szolgáltatnia a novgorodi államnak, de katonáskodásra, valamint állami és egyházi szolgáltatásokra nem kényszerítették őket. V. L. Jánin a novgorodi Jurij-monostornak 1143-ban adományozott birtok fekvését, gazdasági és demográfiai viszonyait deríti fel. A 12. századi adományt azért nehéz azonosítani, mert a monostorbirtok leírását egy 1495-ben készült adóösszeírás tartalmazza. Mivel a vízi út volt az egyetlen járható útvonal, ezért a falvak folyók mentén létesültek. A 12. század végére azonban a folyók nevei megváltoztak. Ε nehézségek ellenére, V. L. Jánin, a novgorodi történelem kiváló ismerője, ki tudta jelölni azt a 40 X 20 km nagyságú területet, amelyik a 12. századi birtokot kitette. A szerző bemutatja a birtokon élő lakosság nemek és foglalkozás szerinti megoszlását. A kis mértékű gyarapodást a 15. század végéig. V. L. Jánin megfigyeléseinek egyik tanulsága, hogy a folyónevek, éspedig a kis folyók és erek nevei, megváltoznak még akkor is, ha a lakosság nemzetisége nem változik meg. Ezt érdemes tekintetbe venni a földrajzi, így a folyónevekre épített etnikai kutatások alkalmából. T. Lewicki, a kiváló lengyel orientalista a magyar őstörténetet részesítette megtisztelő figyelemben. A „magyar" népnév előfordulásait elemzi a perzsa és arab geográfusok műveiben. A magyarok Maggar (Madzsar), Basgird, Ungar, Türk és Szavart néven bukkannak fel a kútfőkben. Ibn Ruszta 903 előtt említi először a magyarokat. A nála található al-Maggarija a magyarok országára vonatkozik. Az „al" és az ,,-iya" elhagyása után kapjuk a magyar népnév első említését. A szerző felfogása szerint a Basgird és a Maggar szóalakok az arab „ba" és „mim" betűkkel jelölt hangok kontaminációjából keletkezett, és mind két szó a magyarokat jelenti. A szerző véleményétől eltérően meg kell jegyezni, hogy a két szó azonosítása nem mentes problémáktól. Ibn Fadlannak a 13. századból ránk maradt meshedi kéziratában a baskírok neve, a szóközépi „kaf" helyett, „fatha" betűvel áll. Ez egyetlen pont elvétésének is lehet a következménye, mivelhogy az egyetlen pont kivételével a két arab szóközépi betű grafikája azonos. A valódi problémát az támasztja, hogy a Maggar
