Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
76 KUBINYI ANDRÁS jöttek, hogy az esetleges támadások visszaverésére nem nélkülözhetik a mezei hadakat sem. Ezért felélesztették a Mátyás alatt csak kevéssé5 6 érvényesülő banderiális rendszert, megadván a lehetőséget arra, hogy a nagybirtokosok és a megyék katonáik, azaz bandériumaik tartására a jobbágyok által fizetett rendkívüli adóból részesüljenek.5 7 A jobbágy tehát változatlanul viselte a súlyos adóterhet, de az ebből tartott bandériumok többsége nem állott állandóan fegyverben, .csak akkor, ha veszély esetén mozgósították. Hozzá kell tennünk, hogy az így kiállított katonaság már nem a királyi hatalom eszköze volt, hanem a feudális uraké. Ebből a rendszerből az ország gazdasági élete csak annyiban profitált, hogy az adójövedelem legnagyobb részét Magyarországon költötték el.5 8 önmagában a banderiális rendszer, amennyiben a mozgósítás idejében megtörtént, és a bandériumok teljes létszámban összegyűltek, nem lett volna káros. Hiszen a bandériumok katonái zsoldosok voltak, katonai mesterséghez értettek, és mivel a fennmaradt adatok szerint zsoldjuk még a végvári katonák évi fizetésének a felét sem érte el, olcsóbb volt, mint Mátyás serege.5 9 Igaz, a déli végek katonaparasztjai még kevesebb zsoldban "Különösen uralkodása első' felében. Vö. pl. 1459: 6, 9. t.c. Kovachich: Sylloge i.m. I. k. 163-164. - Teljesen sohasem szűnt meg, különösen a török fronton, vö. fenn, 50. j. De fó'leg a főpapok és egyes főurak bandériumait a nyugati fronton is foglalkoztatta. Pl. 1477-ben Báthori Miklós váci püspök kapott parancsot katonáskodásra, Dl. 56028. Az 1474-es boroszlói hadjáratban Miklós boszniai király bandériumával fia, Újlaki Lőrinc herceg vett részt. Antonius de Bonfinis: Rerum ungaricarum decades, edd. I. Fógel, B. Iványi et L. Juhász, IV/1. k. Bp., 1941, 50. - A banderiális rendszer Mátyás-kori továbbélését érdemes lenne pontosan megvizsgálni, hiszen állandó zsoldos serege fényében ezt kevéssé kutatták. Kétségkívül sok elszórt adat van, a jelentősége azonban feltételenül csökkent. 5 7 Az 1493-as adószedési rendelet a rendkívüli állami adó saját számukra való beszedését engedélyezte a bandériumtartásra és azok azonnali mozgósítására kötelezett főpapoknak és főuraknak, a többi birtokos a telekkatonasági kulcs alapján a megyék keretében volt későbbi időpontra katonaállításra kötelezve. Ld. fenn, 55. j. - Ld. még a következő jegyzetet az 1498-1500 közt bevezetett banderiális reformra. 58 András Kubinyi: Politics and Defense in Jagiello-Hungary, (From Hunyadi to Rákóczi: War and Society in Early Modern Hungary, New York, sajtó alatt.) Ebben a tanulmányomban részletesen elemzem az 1498-, 1499- és 1500-ban folyamatosan bevezetett banderiális reformot. Eszerint - a tizedbirtokos főpapok kivételével - a bandériumokat a földesurak a telekkatonasági kulcs alapján állították ki. Az 1498-as törvényben név szerint felsorolt főurak, valamint az 1500-as törvényben megnevezett királyi aulicusok („decern personae") saját maguk állították ki és vezényelték katonáikat, ennek fejében megkapták „pecunia exercitualis" címén saját birtokuk adójának egy részét. A többi birtokos birtokáról a pecunia exercitualist a megye szedte be, és az fogadta fel ebből a megyére a telekkatonasági kulcs alapján kivetett zsoldosokat. A pecunia exercitualist általában úgy szabták meg, hogy ez és a királynak járó rendkívüli adó (subsidium) együtt portánként egy forintot tegyen ki, így 40-50 dénár közt váltakozott. Az állami adó fele ezek szerint általában a földesurak kezére jutott. "Fennmaradt több megye elszámolása a zsoldosokról. Nógrád megye 1505-1509 között először 60, majd 55 lovas zsoldost tartott, ezek fejenként évi 14 ft zsoldban részesültek. Úgy látszik azonban, hogy „bevetés" esetén ezen felül hópénzt is kaptak, ami kb. megfelelt az általános huszár zsoldnak. Nagy Iván: Magyarország pénzügyi történetéhez a XVI. sz. elejéről, MTT 11 (1862) 235-236. - Borsod megye 1511-ben lovasaival 16 ft évi zsoldban állapodott meg, és ezen felül két hónapra meg nem határozott hópénzt állapított meg. Dl. 90301. - Hasonló volt a bandériumtartó urak zsoldosainak fizetése is. Zápolyai vajda Zemplén, Abaúj, Torna, Borsod megyei birtokainak 1518 — 1519-es számadása szerint a birtokok után kiállítandó zsoldosok tisztjeivel fejenként 75 ft évi zsoldban állapodtak meg, „bevetés" alkalmával (tolnai, bácsi országgyűlések, Budára menet Szent György napra) általában 18 ft hópénzt kaptak. Sajnos, ebből az egyes lovasok száma nem állapítható meg. Az átlag zsoldnagyságokat ismerve tisztenként 5-7 emberrel számolhatunk, mivel 10—11 tiszt kapott zsoldot, a Zápo-
