Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
804 SZIRTES I. JÁNOS szövetségesek Moszkvai Nyilatkozatának Ausztria függetlenségére vonatkozó álláspontját képviseli."1 5 A szovjet lépések tehát a megegyezés szellemében születtek, a nyugati reagálás azonban - politikai megfontolásokból fakadóan - azzal ellentétes volt. A későbbi fejlődés szempontjából említést érdemel az EAC 1945. január 24-i ülése, amelyen az angol delegáció a szövetségesek által létrehozandó Ausztriai Ellenőrző Bizottság felépítésére tett javaslatot, és a jóvátétel kérdését a gazdasági részleg hatáskörébe kívánta utalni.1 6 Ez a körülmény azért érdemel figyelmet, mert — mint már említettük - a későbbiek során Nyugaton a Szovjetuniónak a „német tulajdon" kapcsán képviselt álláspontját az államszerződés akadályozó tényezőjeként propagálták. Ausztria háborúban való részvétele kétségtelenül a Szovjetuniónak okozta a legnagyobb károkat, mégis Anglia gondolt jóvátételre. Ε kérdés a potsdami tárgyalások során került ismételten napirendre. Időközben Anglia csatlakozott az USA jóvátételt ellenző nézetéhez, ezért Sztálin azt az álláspontot foglalta el, hogy mivel Ausztria nem rendelkezett saját hadsereggel, a kérdéstől el lehet tekinteni, de hozzáfűzte, hogy mindez nem vonatkozik a „német tulajdonra". Ennek alapján a potsdami megállapodásba bekerült egyrészt az, hogy a szövetségesek nem követelnek jóvátételt Ausztriától, másrészt hogy a kártalanítás a külföldi (ausztriai) német tulajdonból fog realizálódni.17 A rendelkezésre álló dokumentumok szerint, amerikai diplomáciai körökben a Potsdami Egyezményt követően, 1946 januárjában merült fel annak a gondolata, hogy Ausztriával békeszerződést kellene kötni.1 8 Az elképzelés Bécsben is ismeretessé vált, és az osztrák vezetés befolyásolni próbálta a tervezetet. Ennek érdekében az osztrák külügyminisztérium február 2-án egy olyan jegyzéket nyújtott át az amerikai politikai képviselőnek, amely a kötendő szerződésről előzetes elképzeléseket tartalmazott. A jegyzék a szövetségesek Ausztria ellenőrzésének megszüntetését, csapataik kivonásának időpontját és a jóvátételről való lemondást tartalmazta, továbbá kimondta, hogy Ausztria nem felel a német megszállás alatt történtekért. A német tulajdon kérdésében a jegyzék a fogalom pontos értelmezését szorgalmazta.1 9 Figyelemre méltó az is, hogy a jegyzék államszerződésről beszélt. Osztrák vélemény szerint ugyanis Ausztria, mint nemzetközi jogi alany, az Anschlusst követően nem létezett, ezért nem lehet legyőzött országként kezelni. Az ország helyzete, valamint a Moszkvai Memorandumban említett felelőssége kétségtelenül különleges szituációt teremtett, ami a megállapodás osztrák részről szorgalmazott különleges elnevezésében is visszatükröződött. (Ausztria a második világháború után is azt az 1919-es érvelését használta, amely szerint a St. Germain-i békeszerződést nem béke-, hanem államszerződésként ratifikálták.) Az amerikai kezdeményezés tervéről a State Department tájékoztatta szövetségeseit, azonban a Külügyminiszterek Tanácsa párizsi megnyitásáig, 1946. április 25-ig, azt hivatalosan nem nyújtották be, így ott nem szerepelt napirendi pontként. 1 s Pravda, 1945. IV. 9. '«FRUS 1945, 3. kötet, 16. 17 SZOD I. kötet, 33. old. és FRUS, The Conference of Berlin (Potsdam), 2. kötet, 464. "FRUS 1949, 3. kötet, 285. 19 Gerald Strouzh: Kleine Geschichte des österreichischen Staatsvertrages, Graz, 1975, 115-116.
