Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV
786 PALLÓ GÁBOR ték, és csak másodsorban az elméletiek. Ennek volt egyik következménye, hogy igen fiatalon támadt fel érdeklődése a hazai ásványvizek radioaktivitása iránt, s önálló kísérleteket végzett ezek elemzésére. 1. Szilárd ismeretanyagúnak jellemzői Századunk elején a tudósok sorra fedeztek fel új kémiai elemeket, melyek közös tulajdonsága csupán a radioaktivitás volt. Pontos megismerésükhöz meg kellett határozni atomsúlyukat, és kémiai reakcióik alapján legfontosabb tulajdonságaikat. Ezek segítségével akarták kijelölni helyüket a periódusos rendszerben. A kutatások azonban különleges nehézségekkel jártak: rendkívül kis mennyiségű anyaggal kellett dolgozni, s még ez sem volt stabil; a módszerek sem voltak eléggé pontosak, az egyetlen nyomjelzőt, a radioaktivitást is csak bizonytalanul tudták mérni. Mégis ezek az elméletileg és technikailag egyaránt homályban tapogatódzó kutatások vezettek olyan alapvető felfedezésekhez, mint az atombomlás, ill. elemátalakulás törvénye, a bomlási sorok, az izotópia stb. A kutatások kémiai irányának fő célkitűzése az volt, hogy megoldja, hogyan helyezhetők el a periódusos rendszerben a radioaktív elemek, melyek száma lassanként meghaladta a még üres kockák számát. Az ezzel foglalkozó megszámlálhatatlanul sok cikk alapvetően két típusba sorolható. Az egyik típus elemi vizsgálatokat tartalmaz, egy-egy tulajdonságot vagy reakciót igyekszik pontosan felderíteni. A másik, melynek élvonalában a Curie-laboratórium haladt, átfogó kutatásokat végzett a radioaktív anyagok közös tulajdonságaira vonatkozóan. Mindez azt jelenti, a tényanyag egyre szélesedő köre képezte az ismeretek egyik oldalát, és ettől viszonylag elkülönült a másik oldal, az ezekre alapuló, sok esetben kétséges elvi következtetések. Ez a kettősség jellemzi Szilárd ismereteit is. Kiemelkedő tudománytörténeti jelentősége van 1905-ben írt „Rádium és radioaktivitás" c. kismonográfiájának.6 4 Tudomásom szerint a honi kémiai irodalomban ez volt az első könyv ezen a területen. A monográfia voltaképpen irodalmi összefoglaló a különféle sugárzásokkal kapcsolatos kísérleti tényekről, a teoretikus kérdésekkel igen kevéssé foglalkozik. így pl. nem érinti a kvantumhipotézist, a fotonelméletet, általában a modern fizika akkor középpontban lévő fénytani vitáit, még kevésbé a kémiai alapfogalmakkal kapcsolatban felvetődött elméleti nehézségeket. Az előszót író Ilosvay Lajos professzor szerint „Ez az első magyarul írott művecske, amely a rádiumot és radioaktivitást, a velük kapcsolatos ismeretrészletek fejlődésével együtt kívánja tárgyalni." (6. o.) A befejezés a ,Radioaktivitás általános jellegével" foglalkozik, de csak néhány szót szentel Elster és Geitel, illetve Rutherford és Soddy feltevésének, amely szerint a radioaktivitás az atomon belüli folyamat eredménye." ... eme sejtelmek — írja - egyelőre alapos bizonyításra szorulnak, s ez idő szerint még egyik sem fogadható el." (85. ο.) A monográfia a teoretikus rendszer átépülése előtti állapotot tükrözi. Későbbi munkáiban sem esik szó az izotópiáról és az atommodellekről, az elemátalakulást viszont már e korai tanulmánya is említi: „Rutherford és Soddy feltételezi, hogy aktív thorvegyületek — thor X-é és aktív uránvegyületek urán X-é változnak át." (85.0.) 1905-ben ez naprakész tudás. Pontosabban ismerteti az átváltozás elméletét 6 * Szilárd B.: Rádium és radioaktivitás. Mai H. és fia. Bp., 1905. 128.
