Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV
774 PALLÓ GÁBOR Szilárd Béla eljutott tehát Párizsba, a radioaktivitás kutatásának őshazájába. Ezzel pályafutásának egyik legdöntőbb állomásához érkezett, mely új életet, új ismerősöket és új ismereteket hozott számára. Úgy kezdődött, hogy „beiratkozott a Sorbonne-ra, és a Curie-laboratóriumban a radioaktivitás tanulmányozásának szentelte magát".1 1 Ezután következő időszakáról később ismertetendő publikációi mondanak legtöbbet, ezek azonban nem szólnak életmódjáról és körülményeiről. Ez ügyben a Curie Archívum erősen hézagos adataira vagyunk utalva, és főleg két neves tudóstársa, André Laborde és Ellen Gleditsch leveleire, akik a kérdéses időben személyes kapcsolatban voltak vele (Laborde baráljának is nevezte).12 Közléseik egybehangzottak más információkkal, s így segítettek megcáfolni számos túlzást, tévedést. Szilárd alakja köré az idők során ugyanis valóságos legenda épült. Az a látszat keletkezett, hogy a modern atomtudomány klasszikusa, Mme Curie közvetlenül együtt dolgozott egy méltatlanul elfeledett magyar tudóssal, akinek igen jelentős szerepe volt utóbbi munkásságában. Ezt példázza a Sorbonne-on eltöltött idejével kapcsolatos híresztelés, amely szerint ő segített a professzorasszonynak előadásai kísérleteiben.1 3 A Sorbonne-ról azonban közölték, semmi feljegyzésük nincs Szilárdról. Laborde és Gleditsch kimondottan ellenkező véleményen voltak, sőt előbbi arra is emlékezett, ki volt akkoriban az asszisztens. Nagyon valószínű tehát, hogy Szilárd tényleg rendszeresen látogatta az előadásokat, de az intézet többi kutatójához hasonlóan, csak mint hallgató. Laboratóriumi státusa — az Archívum szerint — „travailleur libre" volt; ez azt jelentette, hogy a laboratóriumtól nem kapott fizetést. A korabeli napisajtó azonban fontosabb szerepet tulajdonított neki: a Gaulois c. francia újság pl. az „illusztris özvegy preparátorá"-nak nevezi, a Nagyváradi Napló pedig „Mme Curie közvetlen munkatársáénak.1 4 Gleditsch és Laborde viszont azt írják, igaz, hogy gyakran találkoztak Szilárddal a laboratóriumban, de ez csak azt bizonyítja, valóban ott dolgozott, nem azt, hogy Mme Curie vagy A. Debierne közvetlen munkatársa lett volna. Erre, mondják, emlékezniük kellene, és különösen az szól ellene, hogy sem Curie asszony, sem Debierne nem írt közös cikket vele. Legfeljebb nem-hivatalos laboratóriumi eszmecseréik lehettek, ám ez nem tekinthető tényleges együttműködésnek. Valószínű viszont, hogy az akkori szokásnak megfelelően Szilárdot is Mme Curie, a laboratórium akkori igazgatója vette fel.15 11 önéletrajz. Megtalálható Szilárd Béla hagyatékában. BME Központi Könyvtár. "Megjegyezzük, hogy Darvas István a hatvanas években megpróbált információt szerezni Eve Curie-tői, a ,.Madame Curie" c. világsikert aratott könyv írójától is, de Eve Curie nem emlékezett Szilárdra. 13 A híresztelés dr. KelecsényiFerenctó'l származik, aki 1909-ben Párizsban tartózkodott, olykor elment a Sorbonne-ra meghallgatni Mme Curie-t, és úgy emlékezett, látta Szilárdot, mint a professzorasszony asszisztensét. Kelecsényi Darvas István barátja, 1969-ben leírta ezt az emlékét, s engedélyezte, hogy publikációban hivatkozzanak rá. Az írás megtalálható Szilárd hagyatékában. BME Központi Könyvtár. 14 Nagyváradi Napló. 1908. március 27. - Les Forces de l'Avenir. Le Radium. Gaulois. 1910. nov. 1S A Curie Archívumból származó információkhoz M. Bordry, az Archívum titkára révén, jutottam hozzá. M. Bordry átvizsgálta a korabeli feljegyzéseket, és levélben közölte a Szilárdra vonatkozó adatokat, ezek szintén megtalálhatók a hagyatéki anyagban.
