Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV

Palló Gábor: SZILÁRD BÉLA TUDOMÁNYOS ÉLETRAJZA Szilárd Béla természettudós volt: kémikus. Egészen fiatalon, szinte kezdőként került Mme Curie párizsi környezetébe, ahol „in statu nascendi" ismerkedett meg a radioaktivitási tanokkal, melyek egész pályafutását, sorsát, tudományos munkásságát meghatározták. Ezért elsősorban radioaktivitás-kutatóként tartja számon a magyarországi kémiatörténet. Azok közé tartozott, akik azonnal reagáltak a századforduló táján kezdődött természettudományos forradalomra, s így - jóllehet ösztöndíjának letelte után a végleges franciaországi letelepedés mellett döntött, és jelentősebb eredményeit is ott érte el - életművével hozzájárult az új tudományos eszmék hazai elterjedéséhez. Aktualitása miatt különösen tanulságos lehet kutatói stratégiája: az alkalmazási lehetőségeket kereste szüntelen. Ennek köszönhette legnagyobb sikerét, a becsületrend lovagja kitüntetést is. Figyelemre méltó pályafutásáról mindeddig rövid utalások, töredékes ismertetések jelentek csak meg. Szinnyei József már 1909-ben számon tartotta az akkor csak 25 éves Szilárd Bélát. Rövid távlata ellenére történeti jellegű értékelésnek tekinthetjük, hogy Császár Elemér 1934-ben megjelent monográfiájában a sugárzás mérésével és egységének meghatározásával kapcsolatban idézi Szilárdot; Vajda Pál 1958-ban a nagy magyar feltalálók között említi és ismerteti elektrométereit; Hegedűs Éva Götz Irénnel foglalkozva Szilárdot nevezi a Curie-laboratórium első magyar kutatójának; Szabadváry Ferenc és Szőkefalvy-Nagy Zoltán kémiatörténetében több helyen is szerepel, de a könyv jellegéből következően, nem egész életműve; néhány adatot magam is közzétettem már.1 Ε tanulmány megírására azonban nem csupán Szilárd pályafutásának érdekessége késztetett, mely nagyrészt ismeretlen a szakirodalomban. Ennél fontosabb, hogy a radioaktivitással foglalkozott, s ez a századfordulón kezdődött természettudományos forradalom egyik ága, mégpedig az, amely — hasonlóan a nemzetközi fejlődéshez — a többit megelőzve jelentkezett Magyarországon is, de nálunk a vegytanban, nem a fizikában. Szilárd munkássága tehát a mélyreható tudományos átalakulás egyik első magyarországi produktuma. Tanulmányozásával közelebb jutunk egy általánosabb feladat megoldásához; 1 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XVIII. köt. Budapest, 1909. 925-926. -Császár Elemér: A röntgensugárzás és gyakorlati alkalmazásai. Kir. Magy. Termtud. Társ. Budapest, 1934. 476. - Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. Zrínyi Kiadó. Budapest, 1958. 348-349. - Hegedűs Éva: Elsó' nó'i egyetemi tanárunk: Götz Irén. Magyar Nemzet. 1973. márc. 18. - Szabadváry F,— Szőkefalvi Nagy Ζ.: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972. 274, 276, 279. - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái. Techn. Tört. Szle. 1973. 19-36. B. Szilárd's Research in Chemical Dosimetry. Periodica Polytechnica. 21. 1977. 295-298.