Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
A KOMINTERN ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A HÚSZAS ÉVEKBEN 767 Az V. kongresszus határozatai nem tértek ki külön azokra a fontos elvi kérdésekre, amelyeket Manuilszkij vetett fel referátumában, s nem adtak rájuk közvetlen választ. A határozatokból azonban egyértelműen kiolvasható, hogy mi volt a kongresszus álláspontja a felvetett kérdésekben, s azt a következőkben kíséreljük meg összefoglalni: a) A kongresszus szerint a kommunista pártok igyekezzenek szövetségre lépni a nemzeti-nemzetiségi mozgalmak imperialistaellenes radikális pártjaival, s támogassák azokat. b) A nemzeti önrendelkezési, elszakadási jog hordozójaként a nemzeti és nemzetiségi tömegeket tekintette, de ezek képviselőjének, szószólójának elismerte a nemzetinemzetiségi pártokat. Arra a kérdésre, hogy megvalósítható-e az elszakadási jog az imperialista korszakban, polgári államkeretek között, a kongresszus azzal válaszolt, hogy jelszavai közvetlen nemzeti felszabadító akciók kibontakoztatására irányultak. Mindenkor hangsúlyozták azonban, hogy ezt a harcot a munkások, parasztok osztályharcával szövetségben, a tőke megdöntéséért kell vívni. A válasz tehát igenlő volt, hogy az imperialistaellenes forradalmi harc keretében, azzal szövetségben megvalósítható imperialista korszakban az elszakadásijog. c) Az irredentával összefüggő kérdésben a kongresszus álláspontja a következő volt: munkás-paraszt állam és polgári állam közötti probléma esetén, így a Lengyelország területén élő beloruszok és ukránok, a Csehszlovákia és Románia területén élő ukránok, Románia területén élő moldovánok Szovjetunióhoz való csatlakozását kell támogatni, szorgalmazni. Polgári államok között vita esetén a kongresszus általában nem támogatta az irredenta mozgalmat, s azt elkerülve keresett megoldási módot. így pl. az önálló Erdély, Macedónia, Trácia, Dobrudzsa jelszavát adta ki, a területek Magyarországhoz, illetve Bulgáriához való csatolásának, vagy területi autonómia megvalósításának jelszava helyett. A határozat a csehszlovákiai és a jugoszláviai magyarok, valamint a lengyelországi litván kisebbség kérdésében is a különválást is magában foglaló önrendelkezési jog konkrét meghirdetése mellett foglalt állást. Nem mondta meg azonban, hova váljanak ki ezek a népcsoportok. Felső-Szilézia kérdésében a kongresszus tartózkodott határozott állásfoglalástól, s ez gyakorlatüag a fennálló helyzet, a megosztottság fenntartásának helyeslését jelentette. * A Kommunista Internacionálé programja hosszú évekig készült. Először a KI Végrehajtó Bizottságának II. kibővített plénumán tárgyaltak róla 1922 júniusában. A plénum programbizottságot hozott létre, amelynek tagjai között voltak többek között: V. I. Lenin, Clara Zetkin, Marcel Cachain, Bohumil Smeral, Otto Kuusinen, Kun Béla, Hriszto Kabakcsiev, Szen Katajama.2 4 Az V. kongresszuson megvitatták és jóváhagyták a program tervezetét. Az elkészült programot a KI 1928. augusztus 17-től szeptember l-ig megtartott VI. kongresszus fogadta el. J 4 B. B. AneKcaHflpoB : JleHHH η KoMHHTepH. 507 crp.
