Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
A KOMINTERN ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A HÚSZAS ÉVEKBEN 761 Manuilszkij a megtárgyalandó fő problémák között a következőket is felsorolta, amelyek többé-kevésbé szorosan a nemzetiségi kérdéshez is kapcsolódnak: a) Milyen legyen a kommunista pártok viszonya a radikálisnak nevezett (munkásparaszt) imperialistaellenes pártokhoz? Példaként Stjepan Radie Horvát Köztársasági Paraszt Pártját hozta fel. b) Ki legyen az önrendelkezési és elszakadási jog hordozója? Megvalósítható-e az elszakadási jog az imperialista korszakban, polgári államkeretek között? c) Az irredentához kapcsolódó probléma: hogyan merül fel ennek kérdése egyrészt munkás—paraszt állam és polgári állam, másrészt két polgári állam között? A referátum e problémakörben a következőket említette: A Lengyel KP támogatja a lengyelországi ukrán és fehérorosz kisebbség Szovjetunióhoz való csatlakozására irányuló mozgalmakat, de nem beszél a mintegy 2 millió kisebbségi német elszakadási jogának követeléséről. Hasonlóképpen a Csehszlovák KP reichenbergi értekezlete 1921-ben kimondotta, hogy nem hajlandó támogatni a szudétanémetek elszakadását, s ezt a csehszlovákiai szocialista forradalom érdekeivel indokolta. A Román KP önálló Erdély megalakításának tervét támogatja, szemben az erdélyi magyarok irredenta törekvésével. Szima Markovics szerint Jugoszláviában nincs nemzetiségi, csak nyelvi kérdés, amely alkotmányjogi eszközökkel -ausztromarxista módon — megoldható. A Manuilszkij által előadott kongresszusi beszámoló a felsorolt problematikus nézetekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a lenini megoldás a tényleges önrendelkezési, elszakadási jog, amely a nemzeti kisebbségeket is megilleti.1 9 Az egyes pártoknak a vitában résztvevő küldöttei egyértelműen a lenini önrendelkezési elv alapjára helyezkedtek. Kiindulópontja, alapállása mindegyiknek azonos volt, senki sem mondott ellent a Manuilszkij referátumában kifejtett elveknek, a gyakorlati álláspont azonban nem egy esetben nehezen lett volna összeegyeztethető azokkal. Nézzünk meg közelebbről néhányat a bennünket érdeklő felszólalások közül. A Jugoszláv KP képviseletében BoSkovié néven felszólaló Filip Filipovid ismertette, hogy pártja agitációs és propaganda-tevékenységében milyen elveket érvényesít. Eszerint: 1. A JKP revideálta az egységes jugoszláv nemzet téves álláspontját, s abbot indul ki, hogy Jugoszlávia nem homogén nemzetiségű állam, hogy a szlovének, horvátok és szerbek három önálló nemzet. 2. A nemzeti kérdést nem tekinti alkotmányjogi kérdésnek, s úgy véli, hogy azt az alkotmány revíziójával nem lehet megoldani. 3. Pártja szerint a nemzeti kérdést szorosan össze kell kapcsolni az agrárkérdéssel, valamint a munkás—paraszt kormányért vívott harc kérdésével. 4. Macedóniát annektált, erőszakkal az országhoz csatolt területnek tekinti, ezért támogatni kell függetlenségi harcát. 5. A pártnak kapcsolatot kell teremtenie az elnyomott nemzetiségek szervezeteivel. 6. Harcot kell folytatni Macedónia és a Vajdaság kolonializálása (főleg szerb parasztoknak a nemzetiségi területeken való letelepítése) ellen. 7. Pártja úgy véli, hogy Horvátország, Szlovénia és más területek számára ki kell adni a föderáció jelszavát.20 Csehszlovákia Kommunista pártja nevében Karel Kreibich mindenekelőtt leszögezte, hogy pártja egyetért a nemzeti önrendelkezési jog politikájával, hozzátette azonban, hogy ezt a követelést csak ténylegesen meglévő mozgalmak esetében támogatja. 1 ® riHTbrtt KOHrpecc. I. köt. 592-597. 1 °Πητμ» KOHrpecc. I. köt. 627-628.
