Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
A KOMINTERN ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A HÚSZAS ÉVEKBEN 759 szocialista forradalomban játszott nagy jelentőségét. „A szocialista forradalom - mondotta itt — nem csupán és nem főképpen az egyes országok forradalmi proletáqainak a saját burzsoáziájuk ellen vívott harca lesz. Nem. A szocialista forradalom az imperializmus által elnyomott valamennyi gyarmatnak és országnak, valamennyi függő országnak harca lesz a nemzetközi imperializmus ellen."1 2 * A Komintern nemzetiségpolitikai koncepciójának vizsgálatához a legtöbb anyagot, a szervezet legfőbb fórumának ülésein hozott határozatok közül, kétségkívül az V. kongresszus adta. Ennek anyagait kell tehát legrészletesebben szemügyre vennünk. Mielőtt az érdembeni tárgyalásra rátérnénk, szükséges röviden kitérni a kongresszusi tárgyalások körülményeire. A Kommunista Internacionálé 1924. június 17. és július 8-a között megtartott V. kongresszusa napirendjének 5. pontjaként a nemzeti kérdés megtárgyalása szerepelt. A kérdés előadója Dmitrij Zaharovics Manuilszkij volt, aki az OSZDMP-nek 1903 óta volt tagja, 1922 óta a Komintern munkatársa, s az V. kongresszuson beválasztották a Komintern VB elnökségébe. Manuilszkij volt a kongresszus nemzeti és gyarmati kérdések bizottságának elnöke is, titkára pedig Karel Kreibich csehszlovákiai német kommunista. Manuilszkij referátumát 5 szekcióban vitatták meg: a gyarmati, távol-keleti, közelkeleti, balkáni és közép-európai, valamint a néger szekcióban. Részletes határozatot csak Közép-Európa és a Balkán nemzeti kérdésében fogadtak el, amelyet az V. kongresszusról 1925-ben kiadott gyorsírói jelentésben publikáltak.1 3 Az 1933-ban kiadott, Kun Béla által szerkesztett válogatott Komintern dokumentumokban a határozatot már nem tették közzé. Ez arra mutat, hogy a nemzeti-nemzetiségi kérdésben hozott határozatokat 9 évvel később már - legalábbis sok részletében — nem tartották megfelelőnek. Számunkra feltétlenül figyelemre méltó körülmény, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja részéről ki volt ott a kongresszuson. A kongresszuson részt vett Kun Béla, mint a Komintern Végrehajtó Bizottságának póttagja. A Kommunisták Magyarországi Párlját Bokányi Dezső és Landler Jenő képviselte. A nemzeti és gyarmati kérdések bizottságának nem volt magyar tagja, szekcióinak vitáin magyar részről nem hangzott el felszólalás.14 A közép-európai és balkáni nemzeti problémák napirendre tűzésének okát segít megvilágítani a kongresszusnak a Kommunista Internacionálé VB tevékenységéről benyújtott jelentésével kapcsolatos határozat. Ebben a nemzeti kérdésről a következőket olvashatjuk: „17. A nemzeti kérdésben a Végrehajtó Bizottság nemegyszer volt kénytelen szemrehányást tenni különböző szekcióknak, amelyek számára ez a kérdés rendkívüli 12 LÖM 39. kötet, Kossuth Könyvkiadó 1973. 312-313. o. 13 IlHTbifl BceMHpHbiü KOHrpecc KoMMyHHCTHMccKoro MHTepnau,H0Hajia. CTCHorpatjiHqecKHft otmct. MocKBa-JleHHHrpan 1925. lacTt 1-s 963 στρ. 74 [Ihtliíí KOHrpecc. I.m. II. 251. o. - A két magyar küldött kongresszusi státuszáról ellentmondó adatok találhatók a jegyzó'könyvben. Ahol név szerint vannak megemlítve, úgy szerepelnek, mint szavazati joggal rendelkező' küldöttek (II. 245. o.), viszont a kongresszusi részvevők statisztikájában az áll, hogy a KMP két tanácskozási jogú küldöttel volt képviselve (II. 235. o.).
