Századok – 1981

Székely György: Emelkedő és hanyatló városok Európában a 17. század első felében 714/IV

BETHLEN GÁBOR ÉS KORA 723 kelet felé terjedt a forgalmi övezetek bővülése. Mivel Svédország a 17. század első felének vezető és sikeres hatalma volt, Lengyelország pedig csupán a század második felében szenvedett el súlyosabb csapásokat, a tárgyalt korszakban a német és cseh fejlődéshez képest viszonylag zavartalan volt a városok élete, lehetőségeinek kifejlése lengyel és skandináv területen. Különösen a svéd forgalom tudta kiaknázni a Hansa hanyatlását, visszaszorulását. A 17. század elején Lengyelországban mintegy 700 város volt, de közülük csak 8-nak volt több lakosa, mint 10 000: Krakkó, Poznan, Lublin, Varsó, Gdansk, Torun, Elbl^g, Bydgoszcz. Közülük a legnagyobb Gdansk volt, 50-80 000 lakos között mozgott, Krakkó kb. 28 000, Poznan kb. 20 000 lakosú volt. A fővárossá emelkedett Varsó Óvárosa fényesen kiépült a királyi várral, mágnás és patrícius palotákkal, Újvárosa jellegzetes polgári városrész volt, a Visztula parti előváros, a Krakowskie Przedmies'cie kiépült, arisztokrata famíliák építkeztek a külterületi Lesznon és a Nowy Swiaton. így érte el Varsó 1655 körül a 15 000 lakost. Gdansk vetekedett az európai nagyvárosokkal, a Hansa német főhelyeivel, mindenesetre élen járt Poroszországban. Távoli forgalmát jelenti, hogy volt magyar neve is, Danczka. Típusában újfajta kereskedelmet fejlesztett ki, leküzdve mások kiváltságait a maga jobb számítókészségével, megelőzve Krakkót és Torunt. 1600 körül a gabonakereskedelem virágzó végpontja. A ,Jengyei, mazur, pruz" földön járt Szepsi Csombor Márton megfogalmazásában Danczka városa „Pruzországnak nemcsak metropolisa, hanem legfőbbik emporiuma". A városban a tanító folytatta tanulmányait. A renaissance kultúra fénykorát élhette át a magyar utazó a porosz és lengyel alaplakosságú, de holland, svéd, dán, flamand polgárokat is fogadó városban. A városi kancellária, iskolák, nyomdászat, könyvtári tevékenység, színházi élet, költészet virágzott. Ezt megalapozta élénk kereskedelmi és hitelélete. Ennek fejlődése talaján bontakozott ki Johannes Hevelius csillagászati munkája. Mintegy 100 lengyelországi városnak népessége 2000 és 10 000 között mozgott. Közülük a 17. század közepére Wilno is nagyvárossá (20 000 lakos) emelkedett. De a közepes városok, mint Tczew, Puck, Sztum patríciusai jelentős összegeket földbirtokukba fektettek, keresményük jelentékeny hányadát ékszerbe, szőrmébe, lakásberendezésbe, jobb esetben könyvbe és műtárgyba fektették, de kevésbé vállalkozásokba. Élénkebbek voltak a 4—5000 lakosú Sandomierz, Kazimierz Dolny, Gniezno városokban a gazdasági élet jelenségei. Mintegy 400 olyan város volt Lengyelországban a 17. század elején, amelyben 1000 és 2000 közti lakosság élt. Mazóvia kisebb városai, amelyek forgalmi átmenőhelyek voltak Poznan, Gdansk felé, lóval, ökörrel kereskedtek. A 17. század harmadik évtizedétől a harmincéves háború kihatásai miatt csökkent forgalmuk. Körülbelül 100 település városnak számított Lengyelországban, bár népessége nem tett ki 1000 főt sem. Az 500 és 2000 közti lakosú lengyel helységek lakosainak nagy része mezőgazdasági foglalkozású volt. Ilyen volt a mazóviai Piaseczno, a maga kb. 1000 lakosával. Ipara szinte kimerült a cipőkészítésben, sörfőzésben és szeszfőzésben, tehát mezőgazdasági alapanyagok feldolgozásában. Piaseczno esete példázza, hogy az ilyen kis vidéki városok népessége nagyrészt a környező falvakból származott, és azok családjaival rokonságban állott. Az 1600 körüli évek gazdasági nehézségei miatt megkezdődött a város elhagyása és a falura áramlás, bár ez társadalmi helyzetükben lényeges romlást hozott.11 llH. Samsonowicz: Uas polnische Bürgertum in der Renaissancezeit (La Renaissance et la Reformation en Pologne et en Hongrie [1450-1650] Bp., 1963) 92, 94.; a Muzeum Historyczne w 5«