Századok – 1981

Székely György: Emelkedő és hanyatló városok Európában a 17. század első felében 714/IV

720 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA A felemelkedő atlanti országok és a főutaktól félreszorult mediterrán vidékek s velük a Német Birodalom fejlődése tehát ellentétes volt. Mégis az utóbbiak erős tartalékokkal rendelkeztek a régi önkormányzatok maradványaiban és a felhalmozott nagy vagyonokban. Mind Itáliában, mind Németországban a korábbi kedvezőbb időszakokban az iparszerkezet modernizálódása is előrehaladt az iparban és bányászatban. Feudális visszahatás és háborúk sok csapást mértek ezekre az eredményekre. Mégis magasabb szinten maradtak, mint azok a keletebbre eső országok, amelyek korábban sem voltak a főutakon, és most még messzebb kerültek azoktól, amelyek városai már eleve kisebb és kevésbé fejlettek voltak, amelyeknek önálló állami fejlődése is veszélybe került a Habsburg· és az oszmán birodalom kibontakozása során. Ezek számára annál fontosabb volt, hogy területüket elkerüljék a háborúk, hogy a városok minél többet megőrizzenek középkorias rendi jogaikból, bármennyire korszerűtlen volt ez az európai fejlődés egészében. Ilyen szempontból tekinthetjük át együtt Csehországot és Magyarországot Erdéllyel, amelyek közös sorsára éppen Bethlen Gábor figyelt fel olyan éles szemmel. Kétségtelen, hogy a Habsburg-birodalomba került országok közül Csehország városfejlődése magasabb szintet ért el, mint a királyi Magyarországé. A cseh főváros a 17. század elejének egyik európai szellemi központja, II. Rudolf császár uralmi székhelye, az 1612. évig Habsburgfőváros, a tudós asztronómia képviselőinek (Tycho de Brahe és Johannes Kepler), az asztrológia és alkímia művelőinek működési tere volf. Középkorias vonásaikat a cseh városok mégis őrizték. A cseh főváros még mindig önálló közigazgatással rendelkező egységekből állt. A Prágát kitevő, együtt alkotó kisvárosok még mindig nem forrtak össze egységes nagyvárossá, helyi céhei külön megmaradtak, párhuzamosan 2—3 helyileg szervezett céhben osztotta meg a prágai kézművességet. Az óváros Tyn-temploma őrizte meg Tycho Brahe síremlékét. A Károly-egyetemnek rektora volt a neves orvos, Johannes Jessenius eques Hungarus, azaz Jeszenszky János, aki először folytatott nyilvános boncolást. 1618. május 21-én császári tilalom ellenére a prágai Carolinumban tartottak gyűlést a protestáns cseh vezetők, ahol összeállították politikai és vallási panaszlistájukat. Az óvárosi főtéren következett be 1621. június 21-én a felkelő vezetők, köztük Jessenius kivégzése. Az óváros túlélte ezeket a szenvedéseket. A város önálló levelezést folytat más városokkal, a határon túlra is, pl. 1628-ban az óvárosi bíró, polgármester és tanács cseh nyelvű levelet intézett Szakolca polgármesteréhez és tanácsához. Az újváros is fenntartotta önálló tevékenységét. Polgármestere és tanácsa a külföld városaival is levelezett, pl. 1628-ban cseh nyelvű levélben fordult Szakolcához. Az újvárosi polgárok, mint Jan Holba 1628-ban az újvárosi bírót, polgármestert és tanácsot keresték meg ügyeikben. A városrész különállását hangsúlyozta az 1643-ban alkalmazott pecséten a posztókészítők céhe (+Pecziet: czechu Saukenniku noveho miesta Praz.) A Kisoldal (kisebb prágai város) városháza nemcsak a városrész ügyvitelének volt színtere, olykor helyet adott jelentékeny országos eseményeknek, itt állapodtak meg a különféle cseh protestáns irányok abban a Städteatlas Lieferung I Nr. 4, 1973. Münster [Westf.hDortmund) 3.; Herbert Langer: Stralsund 1600-1630 Eine Hansestadt in der Krise und im europäischen Konflikt (Weimar, 1971) passim; Karl Czok: Die Stadt. Ihre Stellung in der deutschen Geschichte. (Leipzig-Jena-Berlin, 1969) 61.; Joachim H. Schultze: Jena. Werden, Wachstum und Entwicklungsmöglichkeiten der Universitäts- und Industriestadt (Jena, 1955) 77.; M. J. Elsas: Umriss einer Geschichte der Preise und Löhne in Deutschland. I. B. (Leiden, 1936) 78.; Pach Zsigmond Pál: A III. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról (Századok, 1966. 1. szám) 24.