Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
712 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA voltak, a végvári katonák az éhezés miatt földműveléssel, kupeckedéssel kezdtek foglalkozni, hogy a minduntalan elmaradó zsold ellenére fenntarthassák magukat. Számítások szerint háborús évekb en évente akár 300 000 forinto t is tudo tt a hadviselésre fordítani, míg aTelső kiadásokra, várak fenntartására 150 0 00-et. A magyar királyság viszonyaival összehasonfitvahatalmas összegek felett rendelkezett. Ezt a sok pénzt a hadviselésen kívül országa, fejedelmi rezidenciája építésére, udvarának európai luxussal való berendezésére használta fel. Szerette, élvezte a pompát, és meg is teremtette magának. Uralma első éveiben csak nagyon szerényen, évi 2—2500 forint értékben tudott luxuscikkeket vásárolni. Ez az összeg 1620-tól egyre emelkedett, ekkor már több mint 32 000 forintot adott ki ilyen célokra. 1625-ben, amikor nem viselt hadjáratot, szinte hihetetlenül magas összegért, 464 000 forintért vásárolt mindenféle drágaságokat. A következő évben, amikor fél évig ismét hadjáratot folytatott, még mindig 370 000 forintot tudott pompaszeretetének kielégítésére fordítani.1 4 A magyarországi közpénzek siralmas szintjéhez képest még a mi szemünkben is szinte megfoghatatlanul, varázslatosan ügyesnek tűnik a fejedelem, hogy kicsiny országából mindezt elő tudta teremteni, alattval ói megnyomorítása nélk ül. Nem véletlenül jön ajkunkra a varázslatos kifejezés: Bethlen Gábor káprázatos pénzügyi képességeit tekintve a kortársakban is felmerült a gyanú, hogy a fejedelem megtalálta az aranycsinálás módját és alkímiával szerzi a nagy gazdagságot.15 Pedig nem alkímiáról volt szó, hanem — mondjuk azt, hogy a kor legmodernebb gazdaságpolitikájának, a merkantilizmusn ak az alkalmazásáról? E ^t sem mondha tjuk, legalábbis nem kom ol y m epszpp'táspk nélkül· A nemesfémek szerepének a hangsúlyozása, sót, a külkereskedelem fontosságának a felismerése és elősegítése, bányászok, iparosok, kereskedők betelepítése, illetve az önként betelepülőknek privilégiumokkal való támogatása mind kimeríti a 17. századi, fe jl ettebb típusú merkantilizmus háro m alapvető követelményének^ a pénz- és a nemesfém-állomány ba, termelés, vala mint a külkereske delem végűmének a Tcntériuma it. A gazdasági gyakorlatot és elméletet hosszú korszakon át uraló merkantilizmusnak a megvalósulási formái azonban nemcsak időszakonként, hanem országonként is számottevő eltérést mutattak, hiszen nem egy zárt, koherens rendszerről volt szó, hanem olyan alapelveknek a felismeréséről és gyakorlásáról, amelyeket rugalmasan kellett alkalmazni az adott ország adott korszakának a körülményeihez. így pl. bár Anglia és Franciaország merkantilista politikája megegyezett az ipar kérdéseiben, radikálisan eltért egymástól a mezőgazdaság tekintetében.1 6 Magyarországon vagy Erdélyben, amely államok csupán bányatermékek és mezőgazdasági termények kivitelével kapcsolódhattak bele az óhajtott aktív külkereskedelmi mérleget biztosítani hivatott külkereskedelembe, a kivitel tárgyát természetesen ezek a termények képezték. Bethlen i s a h iganv. a méz, a viasz, valamint szarvasmarhák és l oyak exportálásáb oLre mélt nagy jövedelmet, í gy ezeknek a kivitelét tiltotta el és monopolizálta a fiskus részére. Ahelyett, hogy kereskedelmi társaságoknak nyújtott volna egyedárusí-14 Péter Katalin számításai, amelyeket szíves volt rendelkezésemre bocsátani. Szívességét ez úton is köszönöm. 15 Orient Gyula: Magyar alchimisták I. Bethlen Gábor alchimia könyve. Erdélyi Irodalmi Szemle 1927. Csáky István Bethlen Gábor alchimiája c. kézirata szerint Bethlen „igazi adeptus" volt, az aranycsináló tinctúra birtokosa, különben nem lett volna olyan gazdag. 16 Vö.: Pierre Deyon: Le mercantilisme. Flammarion, 1969.
