Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
708 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA több bányákból onnét feljül, de nem jó akaratjok szerint, hanem mind válogatva írva voltanak, kiket Bethlen Gábor ő felsége külde Erdélyben; pénzverők is voltanak köztök, kételenség alatt kellett eljönniek".7 Ezeket az intézkedéseket Bethlen nem előre megfontoltan, mintegy „a levegőben lévő" merkantilista elvek alkalmazásának a szándékával foganatosította, hanem a háborús erőfeszítések közepette az éppen adódó és célszerűnek látszó lehetőségeket ragadta meg, biztos ítélőképességgel. Az összes intézkedések szálai egyedül az ő kezében összpontosultak. Kiemelkedő szervezőtehetség volt, aki nagyvonalúan tekintette át a problémákat, ugyanakkor a legkisebb részletek sem kerülték el a figyelmét. Hallatlan munkabírással és energiával dolgozott. „Soha senki azt nem hiheti, mennyi gonddal, búsulással, éjtszakai nappali sok nyughatatlansággal, főtöréssel viszem én naponként véghez az országra való gondviselést, hanem csak az aki szemeivel látja" — írta egyik levelében.8 Valóban, első, és még második felkelésének a kora is a nagyszabású kísérletezés ideje. Mindent megpróbál. Miközben diplomáciai terveit szövi, hogy külföldi segítséget és pénzt szerezzen, ugyanakkor számon tartja, melyik város hány száz forint adóval tartozik, egyházi birtokokat zálogosít, zsoldosokat fogad, katonákat mustrál, nagyarányú külföldi kereskedést készít elő, személyesen néz utána, mit nyerhet a bányavárosokban nemesfémben és értékes szakemberekben, ezeket ha kell, akár erőszakkal is megszerzi magának. Biztat, lelkesít, rábeszél, fenyeget, mindezt nagy politikai terveinek az elérésére. A rendelkezésére álló sokféle lehetőség közül még egy másikat is megragadott, amely anyagi erőforrásait növelte: pénz rontáshoz is folyamodott. Kortársai közül nem ő volt az egyetlen, aki élt ezzel a pillanatnyi megoldást hozó, de egészében véve káros és veszélyes gazdasági eszközzel. Bethlennek ezek a pénzügyi manőverezései azonban szelíd beavatkozásoknak tűnnek a környező országok egykorú pénzrontásához képest, amelyet a ,,Kipper und Wipper"-kor pénzrontásaként tart számon a szakirodalom. Le kell szögeznünk, hogy a hirtelen előállott, néhány évig tartó, nagyfokú pénzrontásnak semmi köze sincs az árforradalomhoz, amely - mint láttuk — szekuláris infláció volt, s az európai gazdaságok szerkezetének mélyén lejátszódó változások, feszültségek közvetítésére és levezetésére szolgált, nem pedig egyes pénzverő társaságok manipulációjának volt a következménye; ugyanakkor nem zilálta szét a termelést, hanem inkább ösztönözte azt. A „Kipper und Wipper"-kor tudatos pénzrontása ezzel szemben a harmincéve s hábor ú e lső éveibe n a hadseregek ellátásához, valamint a hamarosan levert cseh rendek kifosztás áh oz tudat osan Tetyjffsznált pénzügyi eszköz vo lt, a kormányzatok, illetve az általuk megbízott pénzverő társaságok átgondolt pénzügyi manipulációjának az eredménye. Rövid lejáratú, heves lefolyású pénzrontás, amely nagy méreteivel már fékezt e a termglést, megingatta a pén zbe vetett bizalmat, amely így egyre kevésbé tudta betölteni alapvető funkcióit. Komoly károkafoközott kisemberek tömegeinek.9 Ugyancsak le kell szögeznünk, hogy mivel a szomszédos országokban vadul dúlt a pénzrontás, a rossz pénzek törvényszerűen bejöttek ' Segesvári Bálint krónikája. Erdélyi Történelmi Adatok IV. 189. "Szilágyi S. i. m. 78. ®Az árforradalom és a „Kipper und Wipper" kor pénzrontása közti különbségre Zimányi V.: Une typologie des inflations en Europe central au 16e et 17e siècles. The Journal of European Economic History, Vol. 4. (1975) No. 2.
