Századok – 1981

Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV

692 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA A pánszofikus-manierista áramlat Erdély közelében, Rudolf császár-király udvarában alakította ki első műhelyét. Tycho Brahe, Kepler, Jeszenszky közismert nevei mellé odakívánkozik az emblematikus arcképeket metsző Sadeleré vagy a császári alkimista Michael Maieré. A hírhedt aranycsináló lengyel Sendivogius is megfordult Prágában, s állítólag Rudolf szeme láttára bizonyította tudományát. A manierista prágai udvar 1612-ben, Rudolf halálával feloszlott, tudósai és művészei szétszóródtak, sokan közülük az új panszofikus-manierista központok, Heidelberg és Marburg felé vették útjukat. V. Frigyes, a későbbi cseh király tanácsosa, Christian von Anhalt, a Habsburg-ellenes protestáns tábor fő szervezője, egyben a titkos tudományok, az alkímia és az asztrológia bőkezű pártfogója is volt. 1610 után Pfalz területére, Oppenheimbe költözött a németalföldi Johann Theodor de Bry nyomdász, hogy részt vegyen a panszoflkus művek kiadásában. Ö jelentette meg 1617—19-ben Robert Fludd nagyhatású misztikus művét, A két kozmosz históriáját, mely mintegy összefoglalja az egyetemes bölcsesség elérésének a mágiát és alkímiát alkalmazó módszerét. A protestáns unió egyik vezére, Hesseni Móric herceg, akit pártfogoltja, Szenczi Molnár Albert Germánia nagyszerű ékességének nevezett, s aki éppen az ő könyveiből már 13-ik nyelveként tanulta meg a magyart, szintén kedvelte a titkos tudományokat. Marburgi egyetemén Rudolf Goclenius tanította a filozófiát, aki Ramus szellemében próbálta a platonista és az arisztoteliánus eszméket egyeztetni, s akit ezért hol „marburgi Platónnak", hol „keresztény Arisztotelésznek" emlegettek, de filozófia címén asztrológiáról is értekezett. Kollégája, Raphael Eglinus meg egyben a herceg udvari alkimistája és egy, a „démoni mágiáról" szóló mű szerzője volt. Mindkettőjük ellen tiltott mágia címen vizsgálat is folyt, de fejedelmi védnökük megmentette őket. Nem csoda ezek után, ha a harmadik jelentős kálvinista-későreneszánsz szellemű Rajna vidéki egyetem, a Dillenburg—Nassau hercegei által fenntartott Herborn is ugyanezt a szellemiséget képviselte. Itt tanult s innen vitte magával panszoflkus eszméit Comenius. Tanára, a később Gyulafehérvárra került Alsted hitt a bibliai „ezeréves birodalom" utópiájának közeli megvalósulásában (Diatribe de mille annis, 1627), a pánszofiát e műfajban úttörő enciklopédiájával (1620) szolgálta, a fizikát pedig a Biblia, a kabbala, Arisztotelész és az alkímia ötvözésével neoplatonista alapon akarta megújítani (Physica harmonica, 1616). Bisterfeldet, aki panszoflkus eszméit osztotta, gyulafehérvári működése idején ördöngösséggel, azaz mágiával gyanúsították.50 Ebben a környezetben nevelkedtek Heidelberg, Marburg és Herborn magyar diákjai; kérdés, mit vettek át és mit közvetítettek hazafelé a sokféle benyomásból, s főként milyen hatással voltak Bethlen gondolkodására és kultúrpolitikájára? Ebben a vonatkozásban Szenczi Molnár Albert az, akinek szellemi tájékozódása elsősorban megérdemli a figyelmet, hiszen a korabeli magyarok közül ő élt a legbensőségesebb kapcsolatban a heidelbergi és marburgi körökkel, s akire Bethlen is hallgatott. Eglinus és Goclenius verset írtak lakodalmára, leveleztek vele, s az utóbbit Molnár „korunk filozófusai legérdemesebb atyjának" nevezte és tartotta. Naplójának, sajnos csak másodkézből, utalásokból ismert függelékében démonokról, mágiáról esik szó, s egy 5 "Saját kutatások mellett Yates és Evans művei alapján plasztikus képet fest a későreneszánsz természetfilozófiájáról és annak Rajna vidéki központjairól Szőnyi György Endre: Titkos tudományok és babonák. Bp., 1978. Vö. M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp., 1961. 173-176. (Alstedről).