Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
680 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA Igyefogyottaknak, nagy kárvallottaknak Élő gyámolitója, Az szegény községnek, rabotás népeknek Kegyes vidámitója.1 7 A népjóléti politika vonalába esik, de azon túlmutat a parasztságból kiemelkedők iskoláztatásának biztosítására irányuló törekvése. Ennek egyik jól ismert megnyilvánulása volt az 1624. évi országgyűlésnek az a megállapítása, hogy „némelyek a patrónusok közül jobbágyuk gyermekét az skólátul megfognák, sőt ha skólában volnának is, ki akarnák őket hozni. Végeztük azért országul, hogy az kik tanúságnak okáért, nem egyéb praetextus alatt, nem is öreg korukban mennek az skólákba, kedvek ellen onnan ki ne vehessék . . . ezer forint büntetés terhe alatt".1 8 Még jelentősebb volt a protestáns (tehát nemcsak kálvinista) prédikátorok leszármazottainak 1629-ben történt megnemesítése, mert ennek már nyilvánvaló célja volt a világi értelmiség kinevelése. A prédikátorok maguk ugyanis nem szorultak nemesítésre, mert foglalkozásuknál fogva mentesek voltak minden jobbágyi szolgálattól, még az egyébként csak „tolerált" görögkeleti román papok is. Utódaiknak is csak arra az esetre biztosított tényleges előnyt a nemesítés, ha nem lelkészi pályára mentek. A címereslevél jelképei, a kardot nyújtó angyal és a könyvet tartó oroszlán, valamint jelmondata: „Arte et marte dimicandum" szintén arra utalnak, hogy Bethlen a nemesítéssel világi, elsősorban jogi és katonai tanulmányokra akarta buzdítani a lelkészfiakat.19 A világi értelmiség hiánya volt az egyik legfőbb akadálya annak, hogy az elvi abszolutizmus gyakorlati központosítássá váljék Bethlen államában. A tényleges kormányzati feladatokat ellátó nagyobb kancellárián Bethlen idejében félannyi, átlagban 10 írnok dolgozott, mint előtte vagy utána, annak ellenére, hogy a hivatal tevékenysége és hatásköre erősen kibővült a kereskedelemügy, hadügy, egyházi és iskolai ügyek területére, amelyeket a központosító politika a rendi szervektől elvont. A több és bonyolultabb feladat odaadóbb és szakszerűbb munkát kívánt, s ennek az igénynek kevesebben feleltek meg, mint amennyi hivatalnokra szükség volt. Maga Bethlen járt elől példával, mint azt roppant sokaságú sajátkezű levele (köztük nem egy a magyar nyelvű levélírás remeke) bizonyítja, de kancelláijainak, Pécsi Simonnak, majd annak leváltása után Kovacsóczy Istvánnak sokoldalú műveltsége, valamint a kancelláriai titkárok, előbb az írnokból lett Beöleöny Gáspár, Ádám Erasmus, majd Kovacsóczy, az ő kancellárrá előléptetése után Ványai Illés, végül ennek a kassai kamarához távozásával onnan átjött Ormánközy Gergely szakértelme is biztosította a megfeszített munka folytonosságát és színvonalát. A rutinmunkát végző kancelláriai írnokok közül is többen lettek a három állami levéltár, a gyulafehérvári, kolozsmonostori és váradi hiteleshelyek vezetői vagy portai ügyvivők, tehát őket is a kínálat javából válogatta a fejedelem. Az értelmiségi kínálat azonban nagyon szűk volt, annyira, hogy pl. a fejedelmi ítélptábla is néha csak évente egyszer ülhetett össze, mert ülnökei más állami megbízatásokkal voltak elfoglalva.20 1 'Bethlen Gábor emlékezete i. m. 303. 1 'Erdélyi Országgyűlési Emlékek VIII. 236. 1 'Rugonfalvi Kiss István: Az egyházi rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor armalisa. Debrecen, 1936. i0 TrócsányiZsolt: Bethlen Gábor erdélyi állama. Jogtudományi Közlöny, 1980. 620-621.
