Századok – 1981

Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV

676 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA dicsőségének előmozdításában, s az ország jólétének növelésében . . . Őnagysága . .. Isten dicsőségének előmozdításáról intézkedett ... s egy hajszálnyival sem hátrábbvaló az ország vezetésében sem: . . . alattvalói lelkét ... az egyetértésnek, az igazságnak, az írott törvények fegyelmének, s az üdvös engedelmesség igájának megnyerte."5 Nem elég azonban a jó szándék, mert Machiavelli szerint szerencse és a szükség felismerése, a kálvinista tanítás szerint isteni kiválasztottság és annak, mint küldetési parancsnak felismerése nélkül nincs igazi uralkodói hivatásteljesítés. Bethlent neveltetése és prédikátorai biztatása a kiválasztottság és elhivatottság tudatával töltötték el, aminek legpregnánsabban Milotai adott hangot 1622-ben kiadott Speculum Trinitatis c. könyvének Bethlenhez intézett előszavában: „Az imádandó szentháromság egy isten az, ki fölségedet igen régi tekintetes nagyságos nemzetből, keresztyén atyátul, anyátul ez világra adta. . . kinek fölséged amaz jó lelkiismeretinek kézbeadásának, az szent keresztségnek sakramentomában nevét fölvötte, keresztyénségét elindította, fölségedet üdvözítő ismeretire juttatta, igaz hittel magajándékozta, kicsinségétül fogván gondját viselte, tekintetes nagyságos úri állapotra, abból fejedelemségre, ebből fölséges királyi méltóságra fölemelte ... minden dolgaiban kegyelmességéből igazgatta, győzhetetlen állhatatossággal, vitézi bátorsággal, hadi okossággal, serénységgel megáldotta ... minden gonoszakaróit szeme láttára megszégyenítette, fölségedet oltalmazta, és minden dolgaiban szerencsés bódog előmenetelekkel megáldotta, ellenségin való győzödelmekkel koronázta." Mentse az idézet hosszúságát az, hogy hét évre rá, jóval Milotai halála után Bethlen első személyre fordítva a fenti szavakat ismételte meg végrendeletében, mint isteni elhivatottságáról való vallomását.6 Bethlennek az uralkodó hivatásáról szóló eszméi nem merültek azonban ki a küldetéstudatban s az Isten és a haza szeretetében. Világnézetét kialakító és gondolatait tolmácsoló politikai teoretikusai, egytől egyig kálvinista lelkészek, az általuk is példaképnek vallott I. Jakab angol királynak az abszolút hatalmú, de az isteni törvénytől függő uralkodóról szóló „Királyi ajándék" című írásművére figyelmeztették. Ezt Szepsi Korotz György magyarra fordítva már 1612-ben kiadta, s Bethlen is olvashatta benne, hogy „az kegyetlen és istentelen fejedelem pedig arról megismértetik, ha ki minden törvényen kívül nyargalván, nem magát az községnek, de az községet néki adottnak tartja lenni".7 Bethlennek dedikált „Királyoknak tüköré" című, Jakab királyra is hivatkozó, de annak gondolatait a magyar viszonyokra alkalmazó Pataki Füsüs János ungvári (tehát nem erdélyi s még csak nem is az Erdélyhez csatolt hét vármegye valamelyikében, hanem Bethlen halálos ellenségének, a buzgó katolikus Homonnai Györgynek birtokán élő) prédikátor nyíltan vallja 1626-ban: „Szükséges annakokáért az mi szegény szolgálat alá vettetett országunkban is, ennyi sok rabságos esztendeink után, valaha immár egyszer egy igazán nemzetünk közül való királynak lenni, ki hazájának attya legyen és az népet itthon ítélvén gubernálja." Bethlenre céloz, őt kívánja nemzeti királynak, de nem feltétel nélkül, hanem törvényt szab elébe: „Magyarországot helyére állatni óhajtom és ez megújított Magyarországban nemzetségünknek királyát az törvények szerint igazán járni és koronájásBethlen Gábor krónikásai i. m. 17-18. 6 Bethlen Gábor emlékezete i. m. 292. A végrendelet megfelelő sorai uo. 187. 'Magyar gondolkodók, 17. század. Vál. Tarnóc Márton. Bp., 1979. 59.