Századok – 1981

Köpeczi Béla: Bethlen Gábor és állama 664/IV

669 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA sekkel való kapcsolatokat szolgálja a fejedelemnek Brandenburgi Katalinnal kötött házassága is. A fejedelem a Portától engedélyt kap a támadásra, miután a koalíció Konstantinápolyba akkreditált követei is támogatják a tervet. Az 1626-os harmadik támadásában Bethlen a harmincéves háború nagyhírű hadvezérével, Wallensteinnel kerül szembe, mielőtt szövetségeseinek elcsigázott seregei megérkeznének. Az ütközetet nem vállalja, de a császári hadvezér kénytelen visszavonulni Magyarországról hadai szánalmas állapota miatt. Bethlen most ismét békét köt a császárral Pozsonyban, amely a nikolsburgi szerződés politikai és vallási pontjait újból megerősíti. A következő évben, 1627-ben Szőnyben aláírt császári—török békeokmányba azonban most sem tudja felvétetni Erdély és a magyarországi megyék ügyét. Élete vége felé más tervek is foglalkoztatják, így a lengyel korona megszerzése vagy az új Dácia megteremtése, tehát Erdély, Havasalföld és Moldva egyesítése, azonban ezek csak tervek maradnak, halála megakadályozta a megvalósítás kísérletét is. Azt mondhatjuk, hogy — paradox módon — Bethlen külső tervei és háborúi segítették Erdély fejlődését, mert ott békét hoztak. Az 1629-es fehérvári országgyűlés méltán állapítja meg, hogy Erdély „oly igen megnyugodott és előbbi virágzó állapotjára jutott, hogy annyi esztendőiül fogvást semminemű ellenségtül bántása és sérelme" nem volt.1

3 Bethlen Erdélyben a „három nemzet" kiváltságait tiszteletben tartja, de a fejedelmi hatalmat megszilárdítja, mégpedig nem elsősorban politikai, hanem gazdasági és katonai eszközökkel, külkereskedelmi monopóliumok (marhára, sóra, viaszra, mézre stb.) érvényesítésével, a fiskális birtokok visszaszerzésével és fizetett hadak tartásával. A központi hatalmat erősítő merkantilista politikájával támogatja az ipart, és pénz- és árintézkedéseivel biztonságossá teszi és fellendíti a kereskedelmet, amely külpolitikájának is eszköze lesz. A fellendült gazdasági élet nagy építkezéseket tesz lehetővé, az életszínvonal általános emelkedését és az életforma korszerűsítését vonja maga után. Vallási téren igyekszik az ellentéteket háttérbe szorítani, bár a református egyház helyzetét erősíti, és ennek nyomására intézkedéseket tesz az unitáriusok és szombatosok ellen. Politikai végrendeletében utódait a hatalomban inti, hogy „ne legyenek papokká, ne idvezitsenek erővel senkit, legyen szabadságban az ország constitutiója szerint a négy recepta religio, vallás közül ki melyiket complectálja (kedveli).'"4 Csak kevés kortársa volt képes ilyen türelemre a vallás dolgában az ellenreformáció idején. A társadalmi rendet nem bolygatja, de arra törekszik, hogy a jobbágyságot védje a túlkapásokkal szemben, és ezzel termelőképességét és szolgáltatásait biztosítsa. Hadait 1 13

A teljes szöveg, amely a nagyon beteg fejedelmet dicséri, így szól: „Mert ugyanis Felségednek boldog fejedelemségétől fogván édes hazánk az előbbi külömb-külömb féle ártalmas és keserves motusoknak sanyarúságából respirálván és sok időktül fogván kívánt csendes békességnek állapatjára jutott, hogy annyi esztendőiül fogvást semminémű külső ellenségtül bántása és sérelme nem lévén, láttatik az Felséged kegyelmes szárnyai alatt teljességgel megnyújtottnak lenni. És bizonyára hamég az pogánoktól is boldognak és szerencsésnek mondatott az a respublica, melyben az bölcsek uralkodnak, mi keresztyének méltóbban boldogoknak mondhatjuk magunkat az Felséged bölcs, eszes és tanáccsal teljes reánk való kegyelmes gondviselése által." Fehérvári törvények, 1629. ápr. 8-24, Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor, Budapest, 1882, VIII. 492. 14

Koncz József: Bethlen Gábor fejedelem politikai végrendelete, Marosvásárhely, 1878, 16.