Századok – 1981
Pach Zsigmond Pál: Bethlen Gáborról - születésének 400. évfordulóján 659/IV
662 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA korábbi ígéretének teljesítését — 1616-ban már semmiképpen sem halogathatta, a következő évben a nagyszombati egyezményt megújítja. Még inkább figyelemre méltó, hogy éppen II. Ferdinánd elleni második hadjárata idején lép fel a nagy politikai fordulat — a Habsburg-szövetség — esélyét magában rejtő ideájával. Lévén hadakozás mellett a házasodás a kor dinasztikus politikájának másik fő eszköze, 1623—24-ben II. Ferdinánd leányát kéri nőül, egyben erdélyi fejedelemségéhez a király vejeként, Magyarország kormányzóságát. Ε másik úton is megkísérli hát a két országrészt a maga hatalma alatt egyesíteni (hiszen Magyarország kormányzósága az általa ajánlott feltételek mellett lényegében ezt jelentené); sőt késznek mutatkozik egy közös törökellenes hadjáratra is, amely a Porta súlyosbodó belső zavarainak közepette — Bethlen úgy látja — a magyarországi hódoltság felszámolását is elérhető közelségbe hozná. Amikor pedig ajánlatát — nem kevés latolgatás után — Bécsben végül is elutasítják, már készül az új terv: nemcsak a harmadik Habsburg-ellenes akcióra, hanem a második házasságra is: 1625-ben megkéri, 1626 márciusában feleségül veszi György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, s így sógorságba kerül Gusztáv Adolf svéd királlyal — az európai diplomáciának már ekkor aktív részesével, a Habsburg-ellenes koalíció leendő nagy hadvezérével. S ha az európai háború Bethlen utolsó esztendeiben, az 1626—29 években a Habsburgok erőfölényének jegyében alakult, nem lehet hozzá nem tennünk: Bethlen Gábort olyan időpontban ragadta el a halál, amikor a háborúnak éppen új szakasza volt kibontakozóban. A fejedelem 1629. november 15-én hunyt el — a harmincéves háború pedig az osztrák Habsburgok számára éppen a következő évben, 1630-ban vett élesen negatív fordulatot. Ez év nyarán szállt partra Pomerániában Gusztáv Adolf; s ettől kezdve vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy Richelieu — aki eddig (belső ügyekkel lévén elfoglalva) a háttérből szőtte-alakította a nemzetközi politika szálait — előbb-utóbb döntően veti be Franciaország erejét a Habsburgok elleni küzdelembe. Másrészt a török birodalom sem tudott kilábolni a zűrzavarból. II. Oszmán 1622. évi megdöntésétől voltaképpen egészen Köprili Mohamed 1656. évi nagyvezérségéig a gyengülés és züllés, a szpáhik és janicsárok állandó lázongásai, szultángyilkosságok, magukat alig pár hónapig tartó nagyvezérek egymást váltásának kavargó képei jelzik a Porta hatalmának, úgy tűnt, bomlás felé sodortatását — ami persze nemzetközi politikai aktivitását szinte megbénította. Ez idő alatt a birtokszerzésben kifogyhatatlan leleményű, de külpolitikában kezdeményezésre képtelen I. Rákóczi György is fenntarthatta-megszilárdíthatta erdélyi fejedelmi hatalmát. Hogyan használta volna ki ezt a nemzetközi konstellációt a realitás-érzéket külpolitikai fantáziával párosító Bethlen — hogyan használta volna ki egyik vagy másik, vagy éppen mindkét irányban — hatalmának gyarapítása s egyben az országegyesítés érdekében? Ha ezeket a feltoluló kérdéseket - mint megválaszolhatatlanokat - elhárítjuk is magunktól, annyit bízvást elmondhatunk: Bethlen Gábornak fejedelemsége szűken mért 16 esztendeje alatt is, sikerült Erdélyt — a nemrég még külső és belső háborúkban romlott, Európa térképének csaknem perifériájára eső Erdélyt - gyors döntésekre képes, hatékony központi kormányzattal konszolidálni; gazdaságilag és kulturálisan fejleszteni; európai jelentőségű erőtényezővé emelni, a nemzetközi államrendszerbe beiktatni — a
