Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Baranya; Somogy; Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Ism.: Szabó Ferenc) 638/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 639 pülési stb. különbségek - mellett is egybefogható egységnek, lényeges közös vonásokkal jellemezhető országrésznek mondható. A beletartozó kistájak nagyobb része kifejezetten karakterisztikus. Az 1977. évi ülésszak előadásai és vitái négy szekcióban (agrártörténet, idegenforgalom, művelődéstörténet, régészet és néprajz) hangzottak el. A szekciók szerinti tematikai elhatárolás természetszerűen nem lehetett éles. Az előadások nagyobb része a Balatonnal, a balatoni fürdőkultúra táji hatásaival, fejlesztési lehetőségeinek történeti megindokolásával foglalkozott. A kötetbe foglalt előadások teljességre törekvő ismertetése nem lehet feladatunk, ezúttal csak a legfontosabb megállapítások kiemelését kíséreljük meg. Király István és Simonffy Emil a somogyi, illetve a zalai Balaton-menti mezőgazdasági termelés struktúraváltozásait mutatta be, különös tekintettel arra, hogy az üdülőövezet létrejötte mennyiben hozott minőségi módosulást. Elemzésük mérlege: a fürdőkultúra megerősödése a századforduló tájára fellendítette a kert- és szőlőkultúrát a partközeli sávban. A balatoni felvevőpiac a gazdasági pangás éveiben is jól funkcionált, és enyhítette a válság negatív hatásait. Az üdülési szezonra korlátozott értékesítési lehetőség viszont nem volt elég ahhoz, hogy speciális termelési körzet alakuljon ki. A „magyar tenger" üdüló'bázissá válásának történetét legalaposabban Kanyar József széles kitekintésű, példásan gazdag dokumentációra épített dolgozatából ismerhetjük meg. Mint bevezetőjében megállapítja, a Balaton körzete négy-öt hónapon át egyfajta üdülő-nagyvárosnak tekinthető ma már, a szezonális népességemelkedés nyomán egy sajátos csonka városfejlődés vonásait is magán viseli. Kanyar a reformkorig visszanyúlva korszakolja a tó fürdőkultúrájának múltját, megadva az egyes fejlődési korszakok mozgatóerőit és főbb eredményeit. A fellendülést a vasútépítések indították el, az urbanizáció teljesítette ki. A felszabadulás utáni tervszerű fejlesztés elemzését a megoldandó kérdésekben való határozott állásfoglalással zárja le: a közép-európai funkciójú üdülőövezet infrastrukturális kiépítése nemzeti beruházást igényel. Kanyar értékes tanulmányához több dolgozat is kapcsolódik a kiadványban. Lóczy István különösen az 1860-as évekről közöl fontos adatokat, Takács Éva pedig a tó melletti park- és véderdők tervszerű kialakításának mozzanatait írta meg az 1890-es évektől a második világháborúig. Gertig Béla a Balaton mai idegenforgalmát elemzi sok ténnyel és értékes számadatokkal ellátott, de szövegében helyenként száraz hivatalos stílusú dolgozatában. Megállapításai elgondolkoztatóak: 1975-ben a főszezonban egyszerre több mint háromnegyedmillió emberről kellett gondoskodni az üdülőzónában, ahol a férőhelyek fele a magánnyaralókban volt. A balatoni fürdőövezet történeti és mai kérdései mellett a kötet a dél-dunántúli regionális vizsgálatok szempontjából különös fontosságú, szintetizáló igényű dolgozatokat is felölel. T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl ipartörténete kutatásának problémái, különös tekintettel az élelmiszeriparra című, forrásértékű dolgozata a regionális ipartörténet kiváló módszertani példája. Sokirányú elemzést ad a forráslehetőségekről. A vizsgált terület 1890-1941 közötti iparstatisztikáját mintiiszerűen kidolgozva állapítja meg a fejlődés általános és ágazatonkénti jellemzőit. A kiadvány egyik legkoncepciózusabb, nagyon jól szemléltetett tanulmánya Erdősi Ferencé, a Dél-Dunántúl közlekedési hálózatának kialakulásáról és szerepéről a régió kiformálásában. A geográfus- és történészerényeket nem mindennapi módon ötvöző munka izgalmasan bontja ki a drávai és a dunai hajózás funkcióváltozását, a középkori úthálózatot követő közúti közlekedés jellemzőit. A vasúthálózat 1914-ig lezá uló kiépítése kapcsán annak gazdasági szerepét vázolja a régióban. Igen érdekes és újszerű az autóbuszközlekedés történetének elemzése a menetrendek alapján 1934-től fogva. Szabó Ferenc