Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Deák István: Guyon Richárd délvidéki hadjárata a szabadságharc utolsó heteiben egy kiadatlan hadtest-napló tükrében (1849. június 26-július 30.) 557/III

GUYON RICHÁRD DÉLVIDÉKI HADJÁRATA 1849 NYARÁN 561 egy szép erős pejt meg is vásárolt. Tíz óra felé lehetett az idő, mikor Szolnokra érkeztünk, hol a pályaudvaron a tábornokot a helybeli térparancsok fogadta; azután kocsikon, feneketlen sárban a „Fehér Ló" vendéglőbe hajtattunk. Odaérkezve, egy ily számosabb tagú társaság elfogadására, mint amilyen a mienk volt, nem találtunk legcsekélyebb előkészületet sem. Alighogy a nők és a tábornok egy pár nyomorúságos szobához juthattak, estebédről pedig szó sem lehetett. Ez intermezzo azonban a legcsekélyebb kedvetlenségre sem hangolta a társaságot, ellenkezőleg jó képet csináltunk a dologhoz. A megrendelt kevés szalámi, cseresznye, s ami az örökkévalóságig jött, a rágós paprika hatalmasan ízlettek. A tábornok, valamint a hölgyek csak éjféltájban vonultak vissza termeikbe. A kíséret egy része a közelfekvő házakba, más része pedig, ezek között én is — az említett fogadó vendégszobájában lettünk elszállásolva. Innen másnap Június 27. szerdán reggeli hat óra tájban indultunk útnak, miután a tábornok hozzátartozóit a pályaudvarba kísértük, kik ismét visszautaztak Pestre. A vezér röviden búcsúzott családjától, de a jelenet megindító egyszerűsége élénken hatott reánk. íme, itt válik el a férfiú mindattól, ami előtte a föld kerekségén legdrágább, becses és kedves; mindezeket elhagyja talán, ha azt a sors úgy akarja, hogy soha többé viszont ne láthassa. Elhagyja a férj az őt forrón szerető nőt, az atya a feslő rózsabimbókhoz hasonlító két kis gyermekét, kik angyalfejecskéikkel még soká tekingetnek vissza a távozó útikocsi ablakaiból. A tábornok napa Splény bárónő ajkai hallgatag imát látszottak rebegni, szóval fájdalmas, megható, komoly, ünnepélyes jelenet volt ez. A „Bem" gőzhajó egy uszályhajóval volt számunkra megrendelve, de a gőzhajózási ügynökség a lovak szállítására semmi előintézkedéseket sem tett; emiatt a berakodás egész déli 12 óráig eltartott. Végre is egész rendben megtörtént minden, dacára a meredek gyaloghídnak és dacára azon balesetnek, hogy a tábornok egyik lova lezuhant egy tutajra, szerencsére azonban ennek semmi baja sem lett. A tiszai táj egyhangú, nem mutat semmi változatosságot; alacsony partok, messze teijedő sáros ingoványok mindenfelé. Az egyhangúságot néhutt néhány fűzfacsoport szakítja meg, melyek úgy tűnnek elő, mint oazok a sivatagban; néhány vízi madár kóvályogva szeldeli át a léget rekedt kiáltásokkal és lármával, egyébként minden egyenes és sík. A mostani háborús időben a Tisza nem vindikálhatna magának európai hírnevet, ha Rubiconjává nem válik egy-egy Windischgrätz, Schlick, Ottinger, Karger stb. ellenünk irányzott minden törekvéseinek. - Ha reánk nézve nem lett volna ama bizonyos „chinai fal", ahonnan vakmerő csapataink az elvakított és győzelemittas ellenség elé az „eddig és nem tovább!" kategorikus szavakat érez tűzokádóikból visszadörgék, valóban alig volna értelme s érdekessége egy tiszai kéjutazásnak. így azonban a Tisza érdekes látnivalókat nyújt a látogatónak, legyen az a hadművészetben jártas vagy laikus, és az aki eddig nem ismerte az ún. magyar Alföldet, kellemesen elszórakozhat ezen a tájon. Itt van például Szolnok, ott vannak a czibakháza-i magyar és osztrák sáncok, mely utóbbiak még igen jó karban állanak; — a csárda, melyben gróf Leiningen fogva volt, és