Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
A PÁLYAKEZDŐ DEÁK PORTRÉJÁHOZ 553 az új megnyilatkozására Tudósításaiban.8 9 Csakhogy Deák felméri a kormány mögött felsorakozó főrendi tábla makacs ellenállása folytán kialakult kedvezőtlen erőviszonyokat és a válságosra forduló helyzetet is az alsótáblán. Már július 4-i levelében is azt írja haza, hogy „félek, hogy a további fejtegetések közben . .. ellenkező talál határoztatni" a főrendek immár hetedik viszontüzenetében. így is történt. Most el akaija kerülni a reform megbuktatásának, de a törvényhozás két táblája közti teljes „meghasonlás" veszélyeit is, mert mindez „a jövendő reményeket is elölné". Ezért a vita felfüggesztését javasolja a kiélezett helyzetben. Az ellenzék egységét mindennél fontosabbnak tartó fiatal politikus borongó bánattal vegyes, kemény szavakkal ostorozza az „egyetértés" hiányát, a „törvényhozó test pártokra szakadás"-át, „a hajdan korból. . . örökségül reánk szállott irigy viszálkodás" átkos szellemét, amely megakadályozza, „hogy a magyar. . . soha igazán szabad és független ne lehessen: nem is a külső erőszak fog minket egykor elnyomni" -mondja keserűen —, „hanem belső egyenetlenség, melly a köz erőt és köz lelkesedést kifejteni nem engedi, s polgári szabadságunk éltető gyökerein rágódva dúlja fel végre nemzeti létünket... Jaj nekünk! ha ez a nemzeti belső erőnek hiányából eredett, . . . akkor a nemzeti függetlenség csak szappan buborék". A túlerővel szemben, illetve a fejedelmi önkény lehető elhárítása érdekében tanúsított további ellenállás pillanatnyi kilátástalansága, időleges visszavonulásra készteti Deákot, az elv fenntartása mellett. „A felfüggesztés szomorú kénytelenség, de kénytelenség" — mondja beszédében.90 A küzdelem ilyen kényszerű és időleges elnapolása, a tűrés, a kivárás taktikájának alkalmazása a harc újraindítása érdekében, de kedvezőbb körülmények között: ez a politikai magatartás Deák egyik jellegzetes harci módszere. Az átigazított utasítások kieszközlése mellett, Deák másik közvetlen feladatát az utasítások hagyományos jellegének módosításában látja. Azok aprólékos, szavakon rágódó és azokhoz tapadó kötöttségeitől minden áron szabadulni igyekszik. Számára a helyes irányelv meghatározása a fontos, hogy azt rugalmasan, az általa legcélszerűbb kivitelezésben alkalmazza az állandóan hullámzó politikai csatározások éppen adott körülményeihez. Ezért írja sógorának néhány hónapi tapasztalat után, december 26-i levelében: a „specialitásokra kiereszkedni kár volna, mert valóban nevetséges, midőn az utasításoknak minden apróságokra kiereszkedő tartalma által megkötött követek figyelmet nem érdemlő csekélységekért kénytelenek küszködni. . . legjobb volna . . . általános elveket adnotok 89 OT. I. k. uo. „Meg kell jegyeznem, hogy ezen követ űr eddig sohasem szóllott a vallás tárgyában, mivel utasítása csak most érkezett - követ társának kezdetben tett némely megnyilatkozásai pedig, a mint egy ízben kijelenté, meggyőződésével nem egyeztek" - olvasható Kossuth Tudósításaiban. Deák kijelentése az 1833. június 24-i kerületi ülés alkalmával hangzott el. 90 OT. I. k. 549-551. Az alsótábla többsége már a július 10-i kerületi ülésen is a vallásügyi vita felfüggesztése mellett szavazott; Kölcsey tollából származik 12-én az alsótábla ilyen értelmű szövege a főrendekhez. OT. I. k. 545-546. József nádor viszont már egy május 22-i levelében arról tájékoztatta Reviczky kancellárt, hogy a végső döntés joga úgyis az uralkodó kezében van. Ezért nem is egy döntéshozatalról, hanem az alsótábla kérelmének mielőbbi felterjesztéséről van szó a kérdéses és kényes ügyben. „Handle es sich gegenwärtig nicht um eine Entscheidung über die ständische Anträge, sondern um die Beschleunigung und Beendung der Verhandlungen über einen so delikaten Gegenstand, und die vorgeschlagenen Maßregel würde bei einem zweckmäßig gewählten Textur der All. Entschließung nicht vorgreifen und bei den Ständen keine Hoffnungen erwecken." Kabinettsarchiv -Staatskonferenz - Akten 1833. V. 22. 578/1833. 25. karton.
