Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
518 MÉREI GYULA A Magyar Királyságnak az örökös tartományokkal lebonyolított külkereskedelmi mérlege évtizedeken át aktív volt. Az 1830-as évek második felétől 1847-ig haladva - a 4. és az 5. táblázat adatai vallanak emellett —, az export és az import értékkülönbsége évről évre csökkent. Egyes feldolgozások szerint 1846-ban és 1847-ben már át is csapott a passzívumba.6 0 A külkereskedelmi mérleg esetleges hiánya önmagában véve még nem negatív jelenség, ha fő forrása a termelő beruházást szolgáló import. Avasáru-behozatal szerkezetében 1841 és 1846 között észlelhető és közvetlenül a termelő fogyasztást, valamint az infrastruktúra fejlesztését szolgáló változások, nemkülönben a nyersanyagok és az ipari segédanyagok és félgyártmányok importjának 1841 és 1846 között észlelhető, az 1831-1842 között eltelt évek átlagához képest 45,4%-os gyarapodása is megerősíti azt a nézetet, amely szerint a külkereskedelmi mérleg esetleg passzívra fordulása ez esetben még akkor is előnyösnek tekinthető, ha számításba vesszük a közvetlen fogyasztást szolgáló és magas értékű késztermékek jelentős részesedését a teljes import értékéből. Aligha vitatható, hogy a Magyar Királyság mezőgazdasága adott állapotában számos esetben már nem volt képes maximálisan élni a legnagyobb felvevő piaca kínálta lehetőségekkel. A Magyar Királyság gazdasága és társadalma az 1840-es években eljutott addig a pontig, amelyen túl már elviselhetetlenné vált a létező gazdasági és társadalmi rend. Mindkét területen elindult a változás. A gazdaságban addig is, amíg a politika nem teremtette meg a döntő minőségi fordulatot, az adott szűkös lehetőségek határain belül láttak hozzá az új rend elemeinek a létrehozásához. Ez tükröződött bizonyos hányad erejéig a netalán valóban passzív külkereskedelmi szaldóban. A Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalma az örökös tartományokkal 1831 és 1842 között 22%-kal, a Habsburgok örökös tartományaié a külfölddel ugyanebben az időszakban 48%-kal gyarapodott. Ez önmagában véve is a Magyar Királyság gazdaságilag gyengébb volta mellett érvel, holott az örökös tartományok külkereskedelmi arányainak a növekedése is eltörpült a Zollvereinbe tömörült német államok, vagy Franciaország külkereskedelmének növekedési arányaihoz mérve. A Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalma 1839-1842. között évi átlagban 91 850 000 ft. C. M. volt. Kevesebb Trieszt tengeren át lebonyolított évi átlagos külkereskedelmi forgalmánál, és az egyharmadát sem tette annak, amit Cseh- és Morvaország bonyolított le a Habsburg-uralom alatt levő többi területtel (a Magyar Királyságot és az Erdélyi Nagyfejedelemséget is ideértve). Ezt a tényt az az egykorúak említette tünet is érzékeltette, hogy a Bécstől délre, északra, nyugatra fekvő örökös tartományokból Bécsbe vezető utaktól eltávolodva és a kelet felé vezetőkhöz közeledve arányosan csökkent az utazók, a fuvarosok, a szállított áruk mennyisége.61 1840—1847 között 107 383 655 ft. C. M. volt a Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalmának évi átlaga, ámde az örökös tartományok és az említett európai államok külkereskedelméhez viszonyított arányok bár valamelyest javultak, lényegesen még nem változtak meg. Az 1789 és 1847 között elért, 400%-ot felülmúló növekedés azonban még így is tiszteletre méltó előrelépést jelez az elmaradottság csökkentésének útján. 6 "Ludwig Láng: Hundert Jahre Zollpolitik, Wien, 1906. 504. 61 A külkereskedelmi forgalom növekedési arányszámaira P. H. 1845. 13. sz. 50., 17. sz. 61.
