Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

498 MÉREI GYULA S. táblázat Évi átlag Kivitel konvenciós forint % + -Behozatal konvenciós forint % + -1831-1840 +8 934 639 +23,99 -931 854 -2,94 1831-1842 +9 431 701 +25,32 +1 086 266 +3,42 1840-1846 + 17 365 198 +46,62 +17 609 250 +55,50 1841-1847 +18 504 560 +49,68 +19 905 396 +62,74 A behozatal 1831-1840. évi átlagát kivéve valamennyi export- és importátlag emelkedése észlelhető. Különösen szembeötlő az 1840-es évek kivitelének és behozatalának ugrásszerű emelkedése. A kivitel 1832 és 1835 között 1831-hez képest évi átlagban 2,5%-kal emelkedett, 1836 és 1839 között már átlagosan 22,5%-os a gyarapodás, 1842-ben 1841-hez képest 9,01%-os a visszaesés, míg 1843 és 1847 között évi átlagban 13%-os az export értékének növekedése. A behozatal értéke 1831-hez képest az 1832-1835. évek átlagában egyharmadával, 1836-1839 között több mint kétharmadával emelkedett. Az 1840-es években folytatódott ez a tendencia. 1842-ben - 1841-hez viszonyítva — felkerekítve 9,8%-kal esett vissza az import, majd 1845-ben a védegyleti mozgalom hatására 1 millió ft. C. M. volt a csökkenés. Ezt is figyelembe véve 1844 és 1847 között az emelkedés évi átlagban a 30%-ot meghaladóan (1844-ben 44%-kal) volt magasabb az 1841. évinél. vagy távol volt-e a termelés, vagy a termékeket eladás céljából összegyűjtő regionális központjellegű helytől. - Az említett két statisztika közös törekvése annak bizonyítása, hogy a Magyarországból az örökös tartományokba szállított áruk értéke valójában kisebb volt a statisztikában feltüntetettnél. így kívánták ellensúlyozni — és erre mindkét statisztika jegyzetben utal - a magyar politikai közvélemény, az országgyűlések, egyes neves magyar politikusok ama panaszait, amelyek a vámpolitika terén az egyenlőtlen elbánást tették szóvá. Fényes Elek 1847-ben megjelent könyvében (1.95.) amiatt véli irreálisaknak és sérelmeseknek a hivatalos statisztika adatait, mert azok nem a piaci árakra, hanem becsült értékekre alapozódtak és előnytelenek a magyarországi termékek külforgalmi értékének megállapítása szempontjából. Ezt a gabona és a gyapjú vonatkozásában tényszerűen is bizonyítja. (Sokallja, hogy a vámhatóságok 1 pozsonyi mérő búza árát 3 ftr

45 kr.C.M.-re, 1 bécsi mázsa gyapjúnál 80 ft C.M.-re becsülik, míg a birodalmon kívülről importáltat az utóbbi esetben csupán 40 ft.C.M.-re. Nem fogadja el azt az indokolást sem, amely szerint a magyarországi gyapjú finomabb a birodalmi határokon kívülről hozottnál, mert a minőségi különbség ekkora áreltérést nem indokol. (Fényes: i.m. I. 95.). Ehhez csak annyit szükséges hozzátenni, hogy - mint az előzőkből kiderült -az exportált magyarországi gyapjú minősége túlnyomórészt nem múlta felül, legjobb esetben elérte a birodalom határain kívül termelt gyapjúét. Fényes egyébként azt is sérelmezi, hogy a vámhatóságok a Magyarországból származó áruk értékét általában véve alacsonyabb összegben állapítják meg, mint az örökös tartományokból Magyarországba és a vele közös vámterületet képező Erdélybe szállított árukét. Csak igen bonyolult, hosszadalmas vizsgálódás (a korabeli piaci árak figyelembevételével és az örökös tartományok és Magyarország között forgalomba került áruk mennyiségének pontos megállapítása és különféle árucsoportosítások átszámítása) után lesz eldönthető: az összbirodalmi szempontból érvelő hivatalos statisztikának, vagy a magyar nacionalista nézőpontból vitázó Fényes Eleknek oldalán volt-e az igazság, illetve annak mekkora hányada igazolta az egyik, mekkora a másik fél állításait? Annyi azonban már jelenlegi ismereteink birtokában is megállapítható, hogy a statisztikák abszolút számai - az előző jegyzetekben említetteket is figyelembe véve — nem tükrözik egyenértékűen a valóságos helyzetet. Ugyanakkor megfelelnek annak a célnak, hogy jelezzék a külkereskedelmi forgalom mozgásának tendenciáit.