Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
476 MÉREI GYULA Magyarország fő kiviteli cikke 1790 és 1815 között a gabona (búza, rozs, árpa, kétszeres, zab, kukorica) volt. Legnagyobb vásárlói a Lajtától nyugatra fekvő Habsburg-tartományok, elsősorban Alsó-Ausztria és benne mindenekelőtt Bécs voltak, de gyenge termés esetén, ínséges esztendőkben Stájerországba, Tirolba, Vorarlbergbe (1798, 1800—1801), sőt Cseh- és Morvaországba (1804-1805) is eljutott a magyarországi gabona. A Habsburgok uralma alatt levő területeken kívüli államok közül Bajorországba jutott el a magyar gabona a Dunán, a francia háborúk idején Itália egyes területeire, a szerb függetlenségi harc, ill. az orosz-török háború idejéig a szultán fennhatósága alatt levő, Magyarországgal közvetlenül határos területekre is szállítottak gabonát Magyarország déli megyéiből. A hadi események, a sűrűn ismétlődő kiviteli tilalmak és a szállítási nehézségek mellett a magyarországi gabonának az örökös tartományok határain túlra irányuló kivitelét — hosszabb távlatban nézve — tartósnak bizonyuló tényezőként már ekkor kezdte némileg befolyásolni az ún. odesszai gabona megjelenése az európai piacon. A gabona kivitelét erősen befolyásolta árának alakulása. A gabona - mint alapvető élelmicikk — árának alakulása, még hogyha rendkívüli, időleges politikai jelenségek nem is befolyásolták, mindenhol sokkal ingatagabb más élelmicikkekénél. Ehhez járult még az is, hogy a gabonatárolás kezdetlegessége miatt nagyobb mennyiségű gabonát ekkor még ritkán tároltak az országban. Mindez — az árakat mindenütt befolyásoló időjárási tényezőktől elmélyítve — még bizonytalanabbá tette az áralakulást, amelyre a költséges és különösen szekéren hosszú ideig tartó szállítás és az ezzel összefüggő romlási veszély is kedvezőtlenül hatott. A gabonaárak hullámzása ugyanis fordított arányban van a forgalmi eszközök fejlettségével. A gabonaárak Magyarországon és az örökös tartományokban a háborús időkben emelkedtek. Az árak hullámzása nagyjában megfelelt az általános európai árhullámzás irányzatának. Angliában és a nyugat-európai államok többségében 1801 és 1810 között éppúgy magasak voltak, mint Magyarországon és az örökös tartományokban. 1811 és 1820 között emelkedtek az árak a legmagasabbra európai és magyarországi viszonylatban, míg az örökös tartományokban némileg csökkentek, de 1814 és 1816 között a három év rossz termésének árfelhajtó hatása volt. Mindez — közvetve — arról is vall, hogy Magyarország immár szorosabban kapcsolódott be a világpiac folyamataiba, és azok hatása érvényesült mind a külkereskedelemben, mind az árak mozgásában, és nem kizárólag a gabonaforgalom terén. A Habsburgok uralma alatt levő területeken bekövetkezett infláció miatt azonban nem számítható ki, mekkora árnövelő hatása volt az inflációnak 1801 és 1811, majd 1813 és 1815 között, mekkora a belső fogyasztás emelkedésének, mekkora a hadsereg készletfelhalmozásának.1 3 1 3 A mezőgazdasági termények, állatárak alakulására 1790 és 1848 között. Körösi József: Adalékok az árak történetéhez (Klny. a „Pestvárosi statisztikai évkönyv" első évfolyamából). Pest, 1873. 12-19, 66-69., Földes Béla: Statisztikai tanulmányok a gabonaárak hullámzásairól a XIX. században és a gabonadrágaságok hatásairól. Bp., 1882., 30. és a Függelék táblázatai, továbbá uő: Statisztikai vizsgálódások a XIX. század gabonaárainak alakulásáról. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. MTA II. Osztálya XIII. kötet 4. sz. Bp., 1905.),Eckhart 304-305, 307., Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig. (Tanulmányok Budapest múltjából XII.) Bp., 1957 (a továbbiakban: Gyömrei) 236., Balázs Péter: Győr a feudalizmus bomlása ésa polgári forradalom idején (Győr, Várostörténeti tanulmányok). Győr, 1971. 201.
