Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
TANULMÁNYOK M erei Gyula: A MAGYAR KIRÁLYSÁG KÜLKERESKEDELMI PIACI VISZONYAI 1790-1848 KÖZÖTT* 1. A 18. század végének két forradalma és az európai piaci viszonyok alakulása A 15. század vége óta a fő kereskedelmi útvonalak áthelyeződésével az Atlanti-óceán partjaira és az ennek nyomában kibontakozó tőkés világgazdasággal összefüggésben — Svájc és Németország kivételével — Nyugat-Európa országai léptek rá elsőként a tőkés gazdálkodás, társadalomszerveződés útjára. A 16-18. században jutottak el társadalmi fejlődésüknek abba a szakaszába, amikor társadalmuk teljesítőképességének felső határát megközelítő erőfeszítéssel, az egyre izmosabb preindusztriális tőkés gazdálkodás előrehajtó ereje révén meghaladhatták a tulajdonképpen még a természeti erőforrások közvetlen felhasználásán és átalakításán nyugvó szétszórt, fejletlen, lényegében véve agrártársadalom szintjét, és hozzáláthattak a magas fokú munkamegosztásra épülő új társadalomszerkezet kialakításához. Ennek a mozgásnak a fő hajtóereje a feldolgozó ipar volt. A gazdasági fejlődés közvetlen serkentője a társadalom mindennapos használati tárgyainak tömegméretű termelése a világpiac számára. Annak, hogy Nyugat-Európa államai megtehessék a döntő lépést, végérvényesen kiszakadhassanak az agrártársadalmakra jellemző társadalmi viszonyokból, mindenképpen szükséges történelmi feltétele volt mindaz, ami ebben a régióban gazdasági-társadalmi vonatkozásban a 16—18. század folyamán végbement, ámde nem volt elégséges a forradalmi változás küszöbének az átlépéséhez. A 18. sz. végének két forradalma: Angliában az ipari forradalom komplex folyamata — amelynek kezdetét illetően a szakirodalom 1740 és 1780 között ingadozik — és az 1789. évi francia forradalom adta meg azt a döntő - minőségi változást előidéző — lökést, amely lehetővé tette a küszöb átlépését, majd 1800 és 1840 között elérvén az ún. „önfenntartó növekedés" szintjét, előmozdította a modern tőkés társadalom kialakítását, a gazdaságban a gépi nagyipari termelésre való áttérést, a társadalmi viszonyok minőségi átalakulását, a korszerű tőkés gazdasági-társadalmi formáció életrehívását. Ámbár kétségtelenül igaz, hogy az ipari forradalom gócpontjában a gépi nagyipar kialakulása állt, éppúgy megfelel a valóságnak az is, hogy az ipari forradalom ennél sokkal bonyolultabb folyamat és egymással összefonódott .számos tényező együttesének kölcsönhatásos működését jelenti. Ennek során forradalmi változás következett be nemcsak az iparban, hanem a változás lehetőségének egyik előfeltételeként a népesedésben, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a hiteléletben, az oktatásban, a tudományban, az állam egészségügyi és gazdaságpolitikájában; ha az egyes országokban nem is *A tanulmány szövegében és táblázataiban fellelhető valamennyi számolási műveletet dr. Belényi Gyula egyetemi adjunktus, a JATE Tudományos Szocializmus Tanszékének munkatársa végezte eL Fáradságot nem kímélő, áldozatos munkáját ezúton is köszönet illeti. 1 *
