Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (I. rész.) 3/I

EGYSÉGESÜLŐ JOBBÁGYSÁG A 13. SZÁZADBAN 39 arányú volt. Másutt már a század dereka után értesülünk, hogy a házhely (fundus seu area curie) szokás szerint egy szántóföldi hold nagyságának felelt meg, a Hont megyei Ságon (1254) éppúgy, mint a somogyi Lullyán (1264); ugyanez az elv a következő században a veszprémi Kisfaluszörcsökön (1338), a zalai Szabadiban (1339) vagy a vasi Ságon (1395) és másutt. Minthogy a helyileg „szokásos" (usualis) holdnagyság is eltért egymástól, valami uniformizált méretegységet természetesen eleve nem várhatunk, némely szabályszerűségek azonban megfigyelhetők. Mint tudjuk, a nemesi kúriahely vagy belső telek,' soltészfalvakban a telepítő soltész telke szabályszerűen kétszerese volt ajobbágytelkeknek. A borsodi Tilajon egy nemesi telek (situs curie) 40x40 helyi öl (1279), a veszprémi Kajáron 50 χ 50 királyi öl (1377) nagyságú volt, míg a baranyai Bellyén 16 χ 64 királyi öl (1324), a nógrádi Romhányon 24x60 királyi öl (1335). Ε telkek tehát vagy négyzetalakúak, vagy legalábbis sokkal „tömzsibb" formájúak voltak (oldalviszonyaik 1:1,1:4, 1 :2,5), mint a házhelynek nem is alkalmas szántóföldi „nadrágszíjparcellák". Kiteijedésük változatos (a fenti sorrendben 70—84, illetőleg kereken 244, 100, 140 ár), de az egyedüli, szélsőségesen nagynak látszó balatonfőkajári nemesi kúria kivételével a rekonstruálható nagyságok azt sejtetik, hogy e vidékeken a jobbágytelkek 40, 50 vagy -Nógrádban — 70 ár kiteqedésűek lehettek: valóban akkorák, csak éppen más alakúak, mint a kerülő eke elteijedése nyomán kialakuló „kis" és keskeny szántóföldi holdak, az újkori „magyar hold" (43,16 ár) ősei, amiből csak a nógrádi adat lóg ki, de érthetően, minthogy ama vidéken, mint láttuk (1278) sokkal nagyobbak maradtak maguk a szántóföldi holdak is. Hogy egyébként nemcsak a nemesnek, hanem az archaikus struktúra vezető elemének is kétszeres házhelynagyság járt ki, mutatja, hogy a Balaton vidéki egyik Örs faluban az „udvarnokok jobbágya" szintén két holdas sessiot igényelt magának (1261). Érdemes most már egy másik vidékre is átpillantanunk, ahol a számszerű információk még közvetlenebbek és pontosabbak. A szepességi Csetenyén a telepítő soltészek dupla nagyságú házhelyéről (curia) a telepítési szerződés kimondta, hogy szélessége egy laneus nagyságú legyen, ne több (1279). Mintegy másfél évtized múlva értesülünk, hogy egy szepességi laneus 12 vessző vagy rúd (virga) hosszúságot ad ki, egy vessző pedig 16 rőf és egy tenyér (ulna, palma) hosszúságú (1295). A rúd vagy vessző (wezzeu 1363) királyi mértékkel 3 öl, azaz 9,378 m. volt, de hasonló nagyságot kapunk, ha a Szepességhez közeli, pontosan ismert 16 epeijesi rőffel (62,024 cm) és egy tenyérrel (7,815 cm) számolunk: csaknem pontosan 10 métert. Eszerint a szepességi soltésztelek szélessége 120 méter, az itteni közönséges telepesházhelyé pedig 60 méter volt. Ami viszont a szokásszerű hosszúságot illeti, alig később Fridmanvágásánál megtudjuk, hogy az azonos volt a szántóföldi hold (hub) hosszával (1327). Következésképpen a szepességi telepesek számára a szerződést követően kimért belső telek vagy házhely 60 χ 120 méter, azaz 72 ár nagyságú volt, a soltésztelek pedig kettős szélességű, tehát dupla nagyságú, 144 ár — akkora, mint Nógrádban egy nemesi kúriahely. A szepességi telepeseknek jóformán az erdőből kihasított házhelye nagyobb volt, mint például a régi művelésű dunántúli, Balaton vidéki területeken a jobbágyfundusoké, melyekre nézve a 14. századból már szintén közvetlen adataink is vannak. Ládtomajon (Zala m.) például a jobbágysess/o szélessége „megfelelő méretű ember ölével" (per mensuram brachialis amplexus hominis competentis stature) mérve 16 ölet tett ki, hossza pedig itt is azonos volt egy szántóföldi „rövid hold" hosszával (ad longitudinem unius brevis iugeris terre 1380). A szintén zalai Keszin két jobbágytelek szélessége 13 helyi öl