Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Schelchte; Klaus-Dieter: Reformerből ellenforradalmár. Charles Alexander de Calonne tevékenységéről 1783-1790 444/II
444 I OLYÓIRATSZEMLE A vádak félig-meddig takarták ugyan az igazságot, de alapjában túlzottak voltak. Nem a herceg ügynökei vették el a paraszt szájától a kenyeret, hogy ezzel is forradalomra ösztökéljék, s nem ő okozta a gabonahiányt sem. Georges Lefebvre egyértelműen bizonyította, hogy nem a herceg állt a vidéki felkelések, mögött sem. Igaz viszont, hogy a rendi gyűlés összetételének kialakítását megpróbálta befolyásolni, liberálisabbá alakítani. Említésre méltó ebbó'l az időszakból a herceg pamflet-sorozata: az Instructions â ses bailliages, melynek első változatát Laclos, másodikat valószínűleg Siéyès írta. A sorozat témái közül a szabadság, az emberi jogok, a teljes sajtószabadság, a tulajdon szentsége, a polgári házasság és a válás joga olyan, mely az adott szituációban igen előremutatónak látszott. Az Instructions-ból mintegy 100 000 példányt terjesztettek, s bár hatása pontosan nem mérhető fel, elterjedtsége megdöbbentő. A herceg ezzel az irattal egyértelműen elhatárolta magát királyi nagybátyjától. A párizsi választások a liberális nemesség sikerét hozták, azonban a hercegen kívül embereiből csak négyet választottak meg a vidéki kerületekben. Az orléans-i párt sikeréről beszélni merőben alaptalan. Jelentősebb megmozdulása a hercegnek a választás után nincs. Noha elsöprő többséggel (553 szavazat a 660-ból) őt választják meg a Nemzetgyűlés második elnökének, lemond, mivel kicsinek érzi tehetségét a feladathoz. Fortély, álszerénység, emberiesség, a politikai elkötelezettség kerülése együttesen vette ki részét döntéséből, mellyel önmaga tekintélyét semmisítette meg. Ezek a tulajdonságok vezettek október elején az eseményekbe való „belekeveredésébe", későbbi kétértelmű, majd végzetes jakobinus kapcsolataihoz, vagy a régensségért tett 1791-es sikertelen kísérlethez. Hibáitól eltekintve az ő égisze alatt jött létre az a gépezet, mely az új politikai követelményeknek - ha halványan is — de megfelelt. Ha piros helyett zöld utat kap - mondja a szerző —, egészen más irányba is fejlődhetett volna a forradalom. (The Journal of Modern History, volume 51, No., 4, December 1979., 667-684.) F. M. KLAUS-DIETER SCHLECHTE: REFORMERBŐL ELLENFORRADALMÁR. CHARLES ALEXANDRE DE CALONNE TEVÉKENYSÉGÉRŐL 1783-1790 A francia forradalom történetét a történetírás részletesen feldolgozta, a vele szemben fellépő ellenforradalom pontos megismeréséhez azonban még alapkutatások hiányoznak. Az említett adósság törlesztésére tesz kísérletet Schlechte a 18. sz. 80-as éveinek egyik jelentős szerepet játszó, a merev feudális társadalmi és gazdasági privilégiumok és a tőkés gazdaság dinamikus fejlődésének ellentétéből származó feszültségek mérséklésére törekvő reformer tevékenységének pályafutása mintegy két évtizedes szakaszának elemzésével. A 18. századi Európa egyik legerősebb államának tűnő Franciaországban, különösen XVI. Lajos uralkodása idején, nagy hatalom összpontosult az ún. főfelügyelők kezében. A pénzügyek, a gazdasági és a politikai élet irányításával megbízott tisztviselők hivataluknál f ogva közelről tapasztalhatták az abszolút monarchia válságát, s közülük a legtehetségesebbek (pl. Turgot és Necker) eljutottak a stabilizáló belső reformok szükségességének felismeréséig. 1783 nyarán, nem kis mértékben a jobboldali körök nyomására, Calonne-t választották meg főfelügyelőnek. Az 1765 óta királyi tanácsosi minőségben tevékenykedő politikus hivatali működésének megkezdésekor legsürgősebb feladatának az államháztartás szanálását, a feudális terhek és a földkérdés problémájának megoldását tekintette. November 13-i tervezetében a pénzügyi nehézségek orvoslását állítja középpontba, s a leszámítolóbank megszervezésével, a magánbankok támogatásával, valamint az adósságtörlesztési kasszák felállításával törekszik azt elősegíteni, egyben a manufakturális fejlődés pénzügyi alapjait biztosítani.
