Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
396 ZIMÂNYI VERA szés nem csökken, hanem egyre nő.5 7 1625. november 15-én és november 25-én kelt s a trieszti fővámszedőhöz, illetve Laibachba írt jelentésekben ismét arról olvashatunk, hogy Zrínyi gróf 60 jól felfegyverzett alattvalója 125, sóval megrakott lóval Cestauon (Khesstaw-on) átvonult, és figyelmeztetés ellenére sem fizetett vámot, úgy ment tovább velencei területre.58 Mivel Magyar-, illetve Horvátország nem volt közvetlenül határos velencei területtel, minden, a velencei állam felé irányuló szárazföldi szállítmányt szükségképpen osztrák (karintiai és isztriai) területen kellett keresztül vinni, természetesen megfizetve a törvényesen előírt vámot. A jelek szerint a Zrínyiek erre nem voltak hajlandók. A hatalmas nagyúr, Zrínyi György halála után, árvái kiskorúsága idején, úgy látszik, az ellenkező irányba lendült ki a mérleg nyelve. Erre enged következtetni Miklósnak és Péternek 1632. július 20-án az uralkodóhoz írt kérvénye. Ebben elmondják, hogy az uralkodó egy pátensével a közeli napokban megtiltotta, hogy a buccari kikötőből rezet vagy más árukat kivigyenek, vagy oda sót behozzanak. A károlyvárosi generálisnak, Purgstallernek és Paradayszernek ugyanakkor megengedték, hogy sót és más árukat kedvük szerint szállítsanak. Mindazonáltal bizonyos, hogy a buccari kikötőn keresztül mindenféle árukat szállítottak ki és be, éspedig az uralkodó Magyar Kamarájának Nedelicéhez tartozó harmincadhivatalának a nyereségével. Ha viszont ez a tilalom továbbra is érvényben marad, a buccari kikötő bevétele el fog veszni, azonkívül egész Vinodol lakói, akik csupán az e kikötőből kapott sóval tartják fenn magukat, kénytelenek lennének e tengeri birtokokat elhagyni. Ezért kérik az uralkodót, úgy is mint gyámjukat, hogy kárukat és a magyar királyság szabadságának a megsértését megszüntetve, az országgyűlés 1630. évi 19. és 23. törvénycikkei értelmében a tilalmat vonja vissza, s őket, „az uralkodó árváit", jogaikban, javaikban és jövedelmeikben megtartani méltóztassék.59 Az árvák kérvényében foglaltak közül csupán az nem felelt meg a valóságnak, hogy Buccari forgalma után a Magyar Kamara nedelicei főharmincadhivatalába fizettek volna harmincadot. Erre vonatkozóan a legilletékesebb személy, a mintegy 30 éven keresztül működő kiváló gazdasági szakember, Rauch Dániel nedelicei főharmincados tollából származó közvetlen értesülésünk van. Datálatlan, de a szöveg egyes kitételei alapján legkorábban 164l-re, - esetleg 165l-re — tehető jelentésében az uralkodónak arra a kérdésére, hogy vajon a Buccariban Itáliával folytatott kereskedés után fizetnek-e harszerint pl. 1586-ban az egész év folyamán összesen 1128 ft folyt be a fiumei vámból, amelyen belül a különféle vegyes árucikkek után szedett „Gemeine Gefälle" adta a legnagyobb összeget, 456 ft-ot. Csaknem ugyanennyi jött be a borból, a só ekkor csak 158 ft-ot, s a gabona csupán 69 ft-ot eredményezett. (A különféle egyéb jövedelmekkel, mint a „Quarantes am Meer", „Quarantes am Land", „Kirchtag und Standgeld" és az elfogott csempészáruk jövedelmeivel együtt összesen 2818 ft. bevétele volt a fiumei kikötőnek.) 1594-ből csak az első három évnegyed adatai ismeretesek: (1/73, Vicedomski urad 130.) ekkor ugyancsak a fenti összetevőkből 1329 ft. folyt be, a hiányzó IV. negyedév feltételezett összegével megemelve az egész évi bevétel mintegy 1750 ft-ra tehető, ami számottévő emelkedést mutat az 1586. évi 1128 ft-hoz képest, hacsak nem adóemelésből származik ez a növekedés. 1594-ben már a borból folyt be a legnagyobb összeg, a sóból és a többi vegyes áruból ennél kevesebb, de nagyrészt egyforma bevétel származott. 57 Uo. snopic 7: 1622. január 8., január 12., szeptember 6., snopic 8: 1622. november 23., 1623. március 15. (csempészek jegyzéke), október 20. 5 8 Uo. snopic 8, dátum szerint. S9 Uo. snopic 11, dátum szerint.
