Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
390 ZIMÂNYI VERA beszerzett összesen 1920 stariusnyi kukoricát szétosztották a jobbágyok között, akik azt borral fizették ki.3 9 (Természetesen a továbbiakban ez a bor is áruként vagy fizetségként fog majd tovább vándorolni). Az egész ügyleten összesen 1735 lib 5 sol ( = 260 kamarai ft 28 den) összegű nyeresége lett az uradalomnak, kiszámíthatóan 17,7%-os haszonkulccsal. Szerény, de sokszor megismételve mégis jelentőssé váló bevétel. Egy másik szerződést is feljegyeztek, amelyet bizonyos senegaliai kereskedővel kötöttek a kikötő tisztviselői.40 Egy helyütt nyomon kísérhetjük a kikötő posztóvásárlási, és részben posztóeladási tevékenységét,4 1 ami az összforgalom mellett ugyan eltörpült, önmagában azonban mégis jelentős volt. Mennyiségben az olcsó szélesposztó és az egészen durva daróc vezetett (a bánya és a vasművek munkásai "részére szerezték be), de egyéb célokra jobb minőségű posztókat, így padovait és fiorettet, kis mennyiségben igen drága skarlátot is vásároltak, és három különböző minőségű vászonfajtát. A földesurak részére történt luxusvásárlások egyáltalán nem szerepelnek a számadáskönyvben. A számadáskönyvnek egy kis része foglalkozik Miklós tengerparti javaival, a Vinodolhoz tartozó falvak szolgáltatásaival, ezek a számadások azonban sokkal kevésbé részletesek, mint az előbbiek voltak. Említésre méltó azonban, hogy az egyik kis kikötőben, Kraljevicában (Porto Re) helyi posztókészítés is folyt („pro divendito panno in Kralyevicza elaborato").42 A részleteiben, mozaikszemenként megismert sokrétű gazdasági rendszert immár megkíséreljük összeállítani. A tengerparthoz közeli uradalmakból származott a búza, zab, köles és cirok, nagyrészt jobbágyi szolgáltatásokból, de egyes uradalmakban 12-20%-ban majorsági termelésből is. Az ugyancsak nagy mennyiségben szereplő kukorica Itáliából érkezett, akár úgy, hogy az uradalom vásárolta és saját hajóin hozta haza, akár pedig itáliai kereskedők, hajósok hozták Buccariba. Ugyancsak tengerről érkezett a só is. Az uradalom a környező erdős hegyvidék fakitermeléssel és famegmunkálással foglalkozó lakosságától gabona, só és részben készpénz ellenében vásárolta meg a különféle deszkákat, árbócfákat, hordófákat, és mindenekfölött a sokféle és igen nagy mennyiségű evezőt. Igen sok fát kellett felhasználni a faszén készítéséhez is, amelyre a vaskohóknál volt szükség. A tengerhez közel fekvő birtokon előállított vas és vasáruk, valamint faeszközök, deszkák ellenében szerezte be az uradalom a tengeri sót, kukoricát, de a textíliát is. A bor-és állatforgalom — itt nem a marhakereskedésre gondolunk — szintén beletorkollott ebbe a sokrétű, pezsgő kereskedelmi tevékenységbe, amely a tengerpart közelében élő lakosság egészét érintette valamilyen módon. Az uradalom még tengeri halászatból származó haszonnal is megtoldotta bevételeit, a jövedelem gerincét azonban a fenti tömegáruk forgalma biztosította. A jobbágyok cenzusa és a földesúri kocsmák jövedelme messze eltörpült emellett. Mint láttuk, a hatalmas árumennyiség szállításához, sőt, a kibányászott vasérc mosásához a jobbágyok robotmunkáját is igénybe vették, azonban a termelés egészének a menetében a jobbágyrobot csak járulékos szerepet játszott, hiszen még a fuvarozásra is sok készpénzt, sót és egyéb terményt fordított az uradalom. A kohók 39 Uo. 302. 40 Uo. 319. 41 Uo. 337, 340. 4í Uo. 460.
