Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II

370 ZIMÂNYI VERA A jelen forráskiadvány zömében egy ezektől teljesen eltérő iratcsoporton alapul. A Wesselényi-összeesküvésben részt vett, vagy csupán a részvétellel vádolt arisztokraták és középbirtokos nemesek javait a fiskus elkobozta, s ezekről az uradalmakról, vagyonokról zömmel 1671 — 1673 között részletes összeírásokat készítettek a kamara megbízottai. Elsősorban az ekkor készült kamarai összeírások alapján alkothatunk képet magunknak a Zrínyi-vagyonról is, mivel ezeknek az összeírásoknak az volt a funkciójuk, hogy lehetőleg pontosan és reálisan vegyék számba az elkobzott és a kincstárra szállt birtokok értékét. Az értékmegállapítás részben az ingatlanok (épületek, majorsági szántóföldek, rétek, szőlők, kertek) nagyságának és eltérő hasznosságának a számbavétele alapján történt. Az egyéb földesúri haszonvételek, valamint a birtokhoz tartozó jobbágytelkek értékét azok hozamának, illetve szolgáltatásainak a figyelembevételével határozták meg. Ezek az értékbecslések (amint nevezték: aestimatiok) három: „nagyobb" „kisebb" és „legkisebb" értéket adtak meg. Az egy évi hozamot és a jobbágyok valamennyi szolgáltatását pénzértékben fejezték ki, és ebből határozták meg, milyen nagyságúnak tekinthető a tőke, azaz mekkora a birtok tényleges értéke. Sajátos módon úgy számoltak, hogy az egy évi bevételt, amit kamatnak, interessenek neveztek, 4%-os kamatláb feltételezése mellett 25-tel szorozták be (100 : 25 = 4), és így nyerték a maximális tőkeértéket. Évi 5%-os tőkésítés mellett 20-szal szoroztak (100 : 20 = 5) és évi 6%-os kamatláb feltételezésével pedig 16,67-tel (mert 100 : 6 = 16,67) szorozva kapták a legalacsonyabb tőkeértéket. Az ingatlanokat becsült, vagy forgalmi árukon tüntették fel (pl. számításba véve, hogy az adott területen mibe került egy hold föld stb.), de szintén három ért ék variánssal dolgoztak, „majori, minori et minimo pretio". A kamarának ezek az aestimatiói, értékbecslései korábban ismeretlen, teljesen új típusú felméréseket eredményeztek, amelyek minden addiginál megbízhatóbb módon állapították meg egy-egy birtok értékét, a maga korában modern szempontokat vonva be a vizsgálódás körébe. Az aestimatiókon kívül nagy mennyiségű, hagyományos típusú leltár, inventárium is készült az elkobzások során; elsősorban az épületeket (várakat, kastélyokat, városi házakat) és azok felszerelését tüntetvén fel, szobáról szobára haladva. Külön összesítő kimutatások készültek a Zrínyiek tengeri kikötőinek a forgalmáról, hasznáról, és a csabari vasművek üzemeltetéséről. A kamarai összeírok a Zrínyi-birtokok és vasmű egykorú, akkor még meglévő, igen pontos és részletes számadásaira és összeírásaira támaszkodtak értékbecsléseik elkészítésekor, amint ez sok alkalommal nyomon követhető. Ezek az aestimatiok és inventáriumok (értékbecslések és leltárak) több példányban készültek, és mind a Magyar Kamarához, mind pedig a bécsi hatóságokhoz kerültek belőlük darabok; feltehetően eredetileg minden illetékes szervhez a teljes összeírás-sorozatot megküldték. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban levő iratok együtt találhatók.5 A Magyar Kamarához került iratok sorsa már sokkal viszontagságosabb volt. Egy részüket az Urbaria et Conscriptiones sorozatba osztották be, de valamennyit ki is selejtezhettek közülük, mert a nagy műgyűjtő és iratvásárló Jankovich Miklós gyűjteményében is találhatók egyes darabjai. Ezt a Jankovich-gyűjteményt eredetileg az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrizték, azután a gazdaság- és társadalomsR. Várkonyi Ágnes fedezte fel azokat, hívta fel rájuk figyelmemet, amiért ez úton is őszinte köszönetet mondok. (Ungarische Akten, Specialia, Verschwörerakten III., Zrinyische Akten. Fase. 306-308.