Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Vida Mária: Szent Kozma és Dámján magyarországi tiszteletének eredete és értelmezése (11-14. század) 340/II
366 VIDA MÁRIA apátság tisztelete. Korábbról csak egyetlen István-kori Kozma és Dámján templomról tudunk, amelynek alapítója lehetséges, hogy maga a király volt. A csatári bencés apátság 13. századi oltáráról semmit sem tudunk: valószínűleg oltárasztal lehetett ereklyetartóval. Ebben azonban nemcsak a bencéseknek, hanem az építtető Gutkeled nemzetségnek is része lehetett. Az Árpád-házi királyok alatt alapított szerzetesrendi Kozma és Dámján egyházszentelésekről bizonyos, hogy az alsó-ludányin kívül nem benedekrendi titulusok. A Kaposfőhöz tartozó Pát templomáról bebizonyosodott, hogy a premontrei prépostsághoz tartozott,14 2 a Komárváros határában levő perjelséget Szent Vilmos remetéi birtokolták. Az egyetlen titulus, amelyet Bálint Sándor nem a bencés alapítások között említ, s amelynek a bencésrendhez köze lehetett, a 13. századi kapornaki adat, ahol 1216-tól (vagy talán már 1170 után) működött bencés apátság.143 A Kozma és Dámján templom egyébként nem az apátsághoz tartozott, távol is épült tőle (a mai temető helyén állott), a bencések csupán a 13. századtól kezdve miséztek benne. A 14. században a világi papság kezébe ment át, és a falu plébániatemploma lett. A titulus inkább a „patrónus" nevével függhetett össze: Misse (v. Miksefalvi) Mikse fia, Kozma. Ez ismét egy adat a nemzetségek hatására! Végül utolsó forrásunk Luxemburgi Zsigmond alatt kelt: agaramszentbenedeki apátság kápolnája 1394-ből. Nem marad tehát összesen csak két bencés titulus: az egyik az Árpád-korból a másik az Anjouk idejéből, amelyre hivatkozhatnánk az elterjedés bizonyítására. Ugyanakkor a templomszentelések száma éppen a 13—14. században növekszik: a 13.-ból 10, a 14.-ből 15 forráshivatkozás maradt ránk. Ez a számszerű emelkedés a 11 — 12. századi összesen 2 István kori adathoz képest, feltétlenül összefügg a nemzetségek monostor-alapításával. Míg a királyság első századaiban a király és a főpapság az építtető, a 13. század elejétől a világi földbirtokos réteg — főként a királyi javak adományozása révén! — annyira meggazdagodott, hogy nemzetségük temetkezési helyeként monostorokat alapított.14 4 Ezekkel párhuzamosan valamivel később szerzetesrendi apátságokat, parochiális templomokat is alapítottak a tekintélyesebb nemzetségek. Ezeknek aránya időrendi és földrajzi felosztásban hasonló az általunk korábban említett Kozma és Dámján egyházakéval. Dercsényi Dezső a 12. században 30, a 13. században 60 újabb alapítást említ, amelyeknek nagy része a Dunántúlra esik, elég sok az Alföldre (32), 15 Észak-Magyarországra és csak 4 Erdélyre.14 5 Egyházszenteléseinkkel kapcsolatban hasonló a helyzet, mintegy száz év eltolódással: valamennyi a Dunántúlon történt, és két falfestmény maradt ránk a 13. századból Északkelet-Magyarországról. Ez a zömmel nyugat-magyarországi tisztelet kapcsolatban állhat a nemzetségek gyarapodó alapításaival, illetve választott védőszentjeivel. A fenti arányok alapján néhány ismeretlen patronátus korát is hozzávetőlegesen meghatározhatjuk. Az ismeretlen középkori okleveles említések közül Ipolyszécsényke (Seöianky) talán Árpád-kori, Városhodász (Vas m.), Pinkamiske (Mischendorf, Vas m.) szintén. Szekcsőalja (Siba, v. Sáros vm.) templomtitulusai minden bizonnyal Anjou-kori, de Kassa közelsége miatt Árpád-kori is lehetne. Említett oltára 1400-1410-ben készült, az egyházszentelés ennél korábbi kell, hogy legyen, legalább 14. 14 2 (92. lábj.) 1 4 3 Fényes E.: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1853. 1. k. 176. Vö. Bálint S.: i. m. 2. k. 304. 144 DeicsényiD.: Románkori építeszet Magyarországon. Bp., 1972. 15. 1 4 5 Dercsényi D.: uo.
