Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Vida Mária: Szent Kozma és Dámján magyarországi tiszteletének eredete és értelmezése (11-14. század) 340/II
352 VIDA MÁRIA század második feléből való besztereci szenteltvíztartó (aspersorium), amely nevét lelőhelye, Beszterec (Szabolcs megye) utún kapta, gyógyítást szolgáló ezüstedényke lehetett.6 8 Kozma és Dámján szoborfeje a fogantyú két oldalára került, míg nyaktól lefelé tunikás domborított mellképük belesimul a görög nyelvű imaszövegbe. Feliratát Moravcsik Gyula fejtette meg: „Jézus forrása a gyógyításoknak is" és eszerint feltétlenül bizánci munkának tartotta.6 9 A szövegben előforduló ún. itacisztikus hibák sem zárják ki ezt a lehetőséget, csupán Jézus nevének írását tartja szokatlannak (a görög Iiszusz helyett Izosz!). Az újabb kutatások bizonysága szerint származáshelye Esztergom volt; III. Béla (1173-1196) uralkodásának első felében készült a magyar király esztergomi ötvösműhelyében.70 A nyugati művészetekben ritkán előforduló, korai szenteltvíztartó,71 rajta a még szokatlanabb szent orvospár alakjával és a görög nyelvű szöveg arra utal, hogy bár Magyarországon készítették, mégis keleti ritusú szertartáshoz használhatták. A felirat szövege megegyezik a görögkatolikus egyház hasonló szertartásainak szövegeivel, mégpedig az évközben, alkalmilag házaknál végzett kis vízszenteléshez szolgáló imáéval: „Hogy Te légy, Krisztus, a mi Istenünk, a gyógyítások forrása."7 2 A szenteltvíztartó feliratának tartalma, a „páros" szentek mellképének jelenléte s nem utolsósorban az edény kicsiny mérete (fogantyúval együtt, 26,2 cm magas) arra utal, hogy valóban házaknál végzett szentelés céljára készülhetett.73 Fettich idézett tanulmányában konkrét analógiák alapján megállapítja, hogy a 12. század második felében készült, az opizai iskola ezüstművességével áll kapcsolatban, görögül nem tudó mester készítette, és az opizai iskolával való kapcsolat miatt III. Bélával és feleségével, Antiochiai Anna udvarával hozza kapcsolatba.74 Mesterének hazája a Szíriával szomszédos Arménia vagy még inkább Grúzia lehetett és Antiochiai Anna talán „kedveskedni" akart a magyaroknak ezzel a keleties, az ősmagyar művészettel közeli rokon ötvösművészettel.7 5 A kereszt jelével (átvitt értelemben: Jézus) gyógyító nesztorianizmusnak a hatását látja a szenteltvízzel való gyógyítás görögkeleti és görögkatolikus szertartásaiban. Ez a hagyomány élt Szíriában is, ahol Antiochiai Anna nevelkedett. Krisztus jelképe az edényen háromszor ismétlődik: két szárnyas és egy szárnyatlan oroszlán és az alul kettéváló szárnyú palmetta is, amely az aspersorium keletkezésének 67 Vida M.: i. m. (1979), 52. 68 Fettich N.. A besztereci románkori aspersorium. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve II. (1959), Bp., 1961. 33-48. - Adatai: magassága 22,7 cm. fogantyúval együtt: 26,2 cm. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, lelt. sz.: 15/1903, az eredeti három láb közül az egyik csonka, a másik hiányzik. Vö. Tusrajzok. Archeológiai Értesítő', 23. (1903), 439. 440. kép. ''''Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság. Bp., 1953. 104. Vő. Görög nyelvű monostorok Szent István korában. Szent István Emlékkönyv III. Kép: 409. Vö. Fettich N.: i. m. 34-35. '"'Fettich N.: i. m. 43.; Zobiay L.: Kincses Magyarország, i. m. 154.: Vő. i. m. (60. lábj.) 150.; H. Kolba J. - T. Németh Α.: Ötvösművek. Bp., 1973. 6. - A legújabb kutatások a figurális díszítésben nyugati hatást sejtenek. 71 Gerevich T.: i. m. (27. lábj.) 179., 194. 236. lábj. - Románkori kőből faragott szenteltvíztartó mindössze kettő ismert: Pannonhalmáról és Esztergomból. Szerkezete a 12. században kialakult egyik francia típust követi (Trêves, Chéreng stb.) 7 2 Euchologion. Róma, 1873. 214. 7 3 Fettich N. : i. m. 33. 74 Fettich N.: uo. 42-43. 7 s Fettich N. : i. m. 48.
