Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (I. rész.) 3/I

EGYSÉGESÜLŐ JOBBÁGYSÁG A 13. SZÁZADBAN 19 holdnyi egyházi föld megművelése. A régi módon, monostori ekékhez beosztott szántóvetőknek már csak az „igazi szolgák" maradtak meg. Az Albeus-féle összeírás jóvoltából a pannonhalmi birtokok gazdálkodási struktúrája a tatárjárás előestéjén egészen kivételes plaszticitással bontakozik ki. A monostor törzsbirtokain Győr és Komárom megyében, valamint Veszprém északi részén — Pannonhalma környékén a nyalkai, valamint a tömördi és a lázi három nagy birtokközpont körzetében — 42 falu közül már csak kilencben voltak aratorok, együttesen mindössze 49 háznép — szervesen beékelődve a faluszervezetbe. Ε vidéken már csak a valamivel távolabbi, a Duna túlsó oldalára eső komáromi szögletben, az Erecsközben konzerválódott az archaikus típusú prédiális gazdálkodás, ekékhez (Füssön például 3 monostori ekéhez) rendelt szolgai státusú szántókkal és egyéb szolgákkal (33 háznép), öt egymással összefüggő, egyenként 1—3 ekealjnyi kisebb prédiumon; itt tartották az apátság gulyáját is. Az összes többi ilyen típusú, általában 2—4 ekealja nagyságú saját kezelésben maradt prédium mind a távolabbi, szórt birtokokon, a Balatontól részint keletre és délre (Kajár, Enying és Somogyban még négy gazdaság), részint nyugatra (a Zala folyó partján), valamint a még távolabbi Sebesen, Sopron megyében (itt kivételesen 10 ekealja) terült el, a monostortól mintegy 100 km vagy még annál is nagyobb távolságban. A földrajzi képlet tehát ahhoz hasonló, mint amit már Tihany esetében megfigyelhettünk. Csakhogy ez esetben a struktúra még közelebbről megragadható, mert az összeírás megadja általában a faluhatárok nagyságát, 11 esetben pedig az azoktól elkülönített, monostori ekékkel művelt földek nagyságát is az említett szórt birtokokon (ecclesia habet terram ad X aratra). Ha most már ehhez az együttesen 35 ekealja területhez a jelzett kulcs szerint hozzávesszük a falutelepülésekben élő szántók művelése alatt álló földek valószínű nagyságát, a prédiális „üzem" összesen mintegy 41 ekealja (kb. 2000 ha) területre terjedhetett ki, ami az apátság 93 birtoka együttes földnagyságának (közel 700 ekealja, 35 000 ha) kevesebb mint 6 százalékát tette ki. Ugyanez az arány, ha a szerkezetet a munkaerő felől tekintjük. Az apátsági földet művelők (79 arator és 56 ekéhez beosztott szolga) együttesen az uradalmi népesség (2248 háznép) szintén kereken 6 százalékát — de az ekékhez beosztott „igazi szolgák" már mindössze csak 2,5 százalékát — tették ki. Az úri „ekéhez való" föld kiterjedése itt még a három évtizeddel korábbi tihanyi aránynak is kevesebb mint felére zsugorodott össze — elérve ezáltal azt a szintet, mely aztán már a későközépkorig általában alig változott a nagybirtokon. Tágabb értelemben persze itt is, miként a világi urak birtokainál, a prédiális szervezethez kell számítanunk a monostor és a négy nagy birtokközpont udvarházainak többszörösen népes terménykezelői és kulcsár-féle személyzetét (tárnokok, pohárnokok, pincemesterek 43 háznépét), a konyhái', és sütőházak kiszolgálóit, szakácsokat, sütőket, méhsör-készítőket (70 háznép), a monostor műhelyeiben dolgozó iparosokat (kovácsok, szűcsök, vargák, ácsok, esztergályosok 143 háznépét) és 15 pásztort. Ε sokaság azonban együttesen is az egész uradalmi népnek még mindig csak 12 százalékát tette ki. A gazdálkodási struktúra tehát a pannonhalmi birtokon a 13. század derekához közelítve lett hasonló a 12. század elejének királyi udvari szervezetéhez. Ugyanakkor hatalmas a kontraszt a megismert világi nagy- és középbirtokokkal: a prédiális „üzem" ottani 40 százalékos középarányosával szemben itt 6 százalék, a tágabb prédiális szervezet ottani 60 százalékos átlagával szemben itt 18 százalék. Hasonló kontraszt mutatkozik az érem másik oldalán. A pannonhalmi birtokokon 1240 táján már gazdasági és jogi szempontból 2*