Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Melnikova; E. A.: Szkandinevszkije runicseszkije nadpiszi (Ism.: Bartha Antal) 216/I

218 TÖRTÉNETI IRODALOM 218 Ε. A. Melnikova teljességre törekvő gyűjtése így hézagpótló mű. Természetesen csak azokat a feliratokat vette fel, amelyeknek közük van Kelet-Európához. Az első fejezetben kaptak helyet azok a feliratok, amelyeket Dániában, Norvégiában és Svédországban állítottak azoknak az emlékére, akik valahol Kelet-Európában haltak meg. Az első fejezet függelékében szerepelnek a Bizáncot említő feliratok. A szerző abban az esetben is felvette a feliratokat, ha azokban Kelet-Európa említése hipotetikus, illetőleg vitatott. A második fejezetbe kerültek mindazok a feliratok, amelyeket a Szovjetunió területén találtak. Köztük vannak a régebbi rúnák, a keleti pénzeken található rúnák, mágikus szövegek és a Berezány-szigeten talált feüratos kőoszlop. A három skandináv országban ismert 3922 feliratból 97 feliraton találunk Kelet-Európával kapcsolatos fogalmakat, ez 2,47%-ot tesz ki. A magában Svédországban felfedezett 2241 feliratból 78 tartalmaz Kelet-Európára utaló kifejezéseket, ez 3,48%. Minthogy E. A. Melnikova - mint erről már szó volt -, még azokat a feliratokat is felvette, amelyek csak hipotetikusan kapcsolhatók Kelet-Európához, így az e vonatkozású feliratoknak amúgy is szerény aránya tovább zsugorodhat. A Kelet-Európa területén meghaltak emlékét megörökítő feliratok szövegei sematikusak és lakonikusak. Az elhunytak családi kapcsolatait, de nem Kelet-Európában betöltött társadalmi-politikai rangját közlik. Példaként álljon itt néhány szöveg: Egy 10. századi sírkőn, amely a Kälvestenben levő templom falába van beépítve, ez olvasható: „Ezt az emléket Eyvindrnek, fiamnak állítottam. Keleten esett el." A Gardby templomkertben található felirat szerint, „Hertrudr emelte ezt a követ fiának, Smiilrnek a jó harcosnak. Testvére Hallfindr Gardarban él. Brandr írta, hogy érteni lehessen." — Gardar a Kijevi Oroszországot jelenti. A közölt történeti kútfő természetét, valamint a korábbi kiadások szabályzatát követve, a szerző minden felirat után közli a rá vonatkozó felvilágosításokat. A nyelvészeti és a paleográfiai közlések, a történészek számára legszükségesebbekre szorítkoznak. Ellenben a történeti magyarázatokat a lehető legnagyobb terjedelemben tárja az olvasó elé. Függelékként egy óizlandi-orosz glosszárium tájékoztatja az érdeklődőt. Ebből a glosszáriumból a szerző elkülönítette a tárgyi-tematikus és a földrajzi fogalmak szókészletét. Ezek igen bőséges, a történészek igényeihez alkalmazott felvilágosításokat tartalmaznak, és kitűnő bibliográfiai tájékoztatást nyújtanak. A tárgyi-tematikai függelék belső tagolása a következőkben nyújt eligazítást: 1. a runikus feliratokra alkalmazott fogalmi készlet, 2. Skandinávia és a Kijevi Oroszország közötti útvonalak, 3. gazdasági kapcsolatok, kereskedelem, 4. politikai kapcsolatok, 5. a skandinávok keleti utazásainak céljai. Az öt ponton belül még részletesebb bontásban találhatók meg a fogalmak. Ezzel a függelékkel kapcsolatban néhány dolog megjegyzést kíván. Az 1. pont esetében kívánatos lett volna a rokonsági kapcsolatokra és a társadalmi helyzetre, valamint az egyéb szociális, társulási viszonyokra vonatkozó fogalomkészletek elkülönítése egy külön pontban. Ez megkönnyítené e rendkívül fontos fogalmak megtalálását. így ugyanis, a jelenlegi csoportosításban, a történész olvasó nem feltétlenül gondol arra, hogy a rúna-feliratok készítésére vonatkozó pontban kell keresnie a számára életbevágóan lényeges társadalmi kifejezéseket. Nem egészen találó a 4. pont címe. Ebben ugyanis részben a társadalmi helyzetre, de főként a hadszervezetre, hadjáratokra vonatkozó szókincs kapott helyet. A társadalmi helyzetre vonatkozó fogalmak külön pontba tömörítése tehermentesítené a 4. pontot, és így ez az őt megillető „Hadszervezet, hadjáratok" címet kaphatná. A fogalmakat rendszerező függelékek használhatóságát fokozná, ha a fogalmak mellett fel lennének tüntetve azoknak a feliratoknak a sorszámai, amelyekben az illető fogalmak szerepelnek. A második fejezet elkészítésében M. A. Tihanova, I. G. Dobrovolszkij, Ι. V. Dubov, Ju. K. Kuzmenko és V. P. Petrenko vettek részt. Amint erről már említés történt, ez a fejezet tárgyalja a Szovjetunió területéről származó runikus feliratokat. S mivel ezek sorában a mágikus varázsszövegek dominálnak, megfejtésük speciális feladatok elé állította a munkálatokat végző szakértőket. Az arab dirhemeken és dinárokon fellelhető rúnajelek értékelése jártasságot tételez fel az orientalisztika tárgyköreiben is. A szerzők alaposságát dicséri, hogy a mágikus szövegeknek több értelmezését is adják. így példának okáért a Sztáraja Ladoga, 9. század első felének rétegéből származó fenyőfa pálcán látható jelek megfejtési kísérletei a következők: „Ragyogó hold alf, Ragyogó szörnyeteg^ Légy föld alatt." „Fent (a pajzson) tollaiba burkolva (sas tollakba), zúzmarával borított úr; ragyogó hold farkas, az ekenyom széles útja." „Meghalt a magasban az elhunytak kőbe öltözött ura, a ragyogó, férfiak pusztítója, ez eke hatalmas útján." „A nyíl vége tollas, ragyogó hegye nagy számban vonzza az áldozatot." Az ilyen mágikus fohászszövegek sokféle értelmezést engednek meg. S meglehet szándékosan, úgy készültek, hogy az írásjelek különböző csoportosítása változtatott a mágikus fohász értelmén.