Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
202 BARTA GÁBOR ellenség szószólóinak helyzetét. Megvárta, míg azok békeajánlatukra megkapják a szultán hadüzenettel fölérő válaszát, július 4-én írt egy korholó levelet I. Ferenc velencei követének (miért oly eredménytelen a franciák működése Itáliában? ), majd, mintegy a biztosabb utat választva, Szendrő érintésével Magyarországon át (!) száguldott, Andreissel együtt, Tarnówba.1 74 János király roppant fontos dolgokat tudott meg tőle. Először azt, hogy jövőre a szultán maga vezeti hadát Magyarországra; másodszor azt, hogy a Divánban meglehetős izgalmat keltett az ő külföldre kényszerülésének híre; harmadszor azt, hogy Mehmed szendrői bég utasítást kapott, készítse elő (katonailag!) az ő hazatérését.17 5 Ezekhez képest a keresztény tárgyalópartnerek állásfoglalásai mind másodlagosakká váltak. Tegyük hozzá, az európai hírek sokkal ellentmondásosabbak voltak annál, semhogy különösebb támpontot nyújtottak volna a magyar kormány végső elhatározásához. Volt olyan állam, amelyik minden további nélkül folytatta tárgyalásait a törökkel alkudozó I. Jánossal (Velence, Hessen, Franciaország). A pápa, még mindig a Habsburgok fenyegetésében élve, 1528. augusztus 30-án levelet írt neki, melyben, segítségre képtelen lévén, legalább együttérzéséről biztosította a magyar uralkodót: „valamint nem kételkedünk abban, hogy neheztelsz bajainkat látván, úgy te se kételkedjél, fiam, hogy mi meg a te bajaidat viseljük nehezen. .. . Kénytelenek vagyunk fájlalni, hogy . . . csak sajnálkozásunkat fejezhetjük ki neked, de nem segíthetünk rajtad."176 A lengyelek újabb követségekkel terhelték, melyek főképpen a török alku tudtuk nélküli megkötését és taski szereplését nehezményezték, de szemmel láthatóan nem adták jelét annak, hogy változtatnának eddigi habozó magatartásukon. A magyarok ennek megfelelően előbb (júliusban) kereken megmondták: jrékgre^fisakJ^dinánd lemondása esetén hajlandók; augusztus végén pedig kurtán elutasították Zsigmond újabb közvetítő javaslatait. Igazából csak azok az ősz elejétől folyamatosan érkező hírek okozhattak némi zavart, hogy a franciákat augusztusban megint csak megverték az itáliai hadszíntéren. Otthonról viszont egyre jobb újságok jutottak Tarnówba. Míg a nyár elején úgy látszott, az utolsó jánosisták is meghódolnak Ferdinándnak - őszre újból föllángoltak a harcok. A Habsburg-kormányzat pénztelensége, tehetetlensége, a török portyázok szinte akadálytalan dúlásai egészen Budáig, mindez az ország nagy részét ismét Szapolyai oldalára han-17 4 taski és Andreis viszontagságairól ez utóbbi beszámolója, Történelmi Tár 1903, 202 skk. 1., Pociecha IV. 15 sk. 1.; Az osztrák követek sztambuli tárgyalásairól Török P. Konstantinápoly 16 skk. 1., Bárdossy Ti sk. 1.; taski július 4-i levele Pray, Ep. Proc. I. N. 115, dátumát helyesbíti Szalay L. Adalékok 129.1.; taski aug. 6-án még Szendrőben van (onnan keltezett, tévesen hamisnak mondott levele Acta Tomiciana X. N. 365), de aug. 16-i dátumú (valószínűleg elírás 26-a helyett) tarnówi levelében I. János már maga mellett mondja, EK LEO Ν. 39. 17 5 Már a tokaji vereség híre (1527 végén) is okozott ott izgalmat (Óváry L. N. 30.), Szina híre tehát nyilván még inkább. Mehmed bég: Történelmi Tár 1903, 205.1.; Egyébként János királyt-hazaúfjában Munkácson török csausz várta: Horváth Μ. MT 59. 176 A pápa levele Szalay L. Adalékok 87., FraknóiV. Századok 707. (szerinte válasz lenne Szapolyai májusi levelére). VII. Kelemen jóindulata jeléül már 1528. január 8-án engedélyt adott Frangepán Ferencnek magasabb egyházi funkciók betöltésére (EK Kaprinay in Qu., 74. köt. N. 70.), s hogy tudott János török tárgyalásairól, bizonyítja, hogy követe már 1528. március 10-én felvilágosítást kért azokról a Signoriától (Óváry !.. N. 65, a felvilágosítást megtagadják).
