Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 197 A szejm decemberben össze is ült, s azon a magyar követek — Brodarics és Frangepán mellett a megint csak küldetést vállaló Statileo és egy Wilczek nevű úr —, valamint a fáradhatatlan Rincon minden elkövettek, hogy a Habsburg-pártot meghátrálásra bíiják. A közhangulat velük tartott, de Szydiowieckiék állták a sarat, János király emberei pedig egyre-másra kellemetlen helyzetbe kerültek. Otthonról mind lasabban, mind nehezebben érkeztek hozzájuk a kritikus napokban nélkülözhetetlen információk; ezzel szemben Ferdinánd követe, az ügyes Georg Logschau naponta szolgálhatott újabb és újabb (ráadásul többnyire az ő pártjának kedvező) hírekkel. Furcsa, de legelébb a mesteri szónok szerzetes-főpap Frangepán vesztette el a türelmét, s január 23-án példátlanul goromba levélben tudatta a dologért hivatalból felelős Werbőczi kancellárral, mi a véleménye képességeiről és tevékenységéről, („ ... neked, uram, ki őfelségének oldalán állasz, neked inkább kellene a köz-gondokat szíveden viselned. Bocsássa meg uraságod, ... elkapott a méreg, mely hébe-korba hanyagságotok miatt azt sugallja nekem, hogy becsületes ember óvakodjék attól, hogy nehéz ügyben valamely fejedelemhez általatok küldessen, mert csak szégyen és gyalázat lesz a jutalma. Ajánlom magamat tekintetes és nagyságos uraságodnak, éljen kívánságához képest minél boldogabban. Ha nincsen pénzetek futár fizetésére, fordítsd uram e célra, amit máskor szombati ebédre és vacsorára szoktál fordítani, hiszen az nap kis pénzen vett kenyérrel és vízzel is beérheted ..." stb.)15 7 A tokaji vereség hatásához, Bodó Ferenc Eger melletti januári fogságbaeséséhez képest ezek persze kis dolgok voltak. A politikai megfontolás februárra a lengyel kormányzat szinte valamennyi befolyásos tagját felsorakoztatta a Habsburg-oldalra; Bona királynő taski prímás és társaik a nemesség hangulata ellenére is magukra maradtak. Zsigmond 1528. február 20-án elutasította a magyar szövetség gondolatát, s közben atyailag figyelmeztette a követeket, a törökkel való paktálásnak nem lehet jó vége, ehelyett azt ajánlja: egyezzen meg János király Ferdinánddal, és menjenek együtt az oszmánok ellen; ebben szívesen közvetítene.158 Március 4-én Lengyelországban újra kihirdették a külföldre katonának szegődés tilalmát. S ahogyan a lengyel kapcsolat nem hozott, nem hozhatott gyümölcsöt, úgy maradt eredménytelen az a kísérlet, hogy az őszi vereségből okult I. János a német harcmodort ismerő vezért kapjon seregének. Albert porosz herceget szemelte ki erre a célra, Statileo még Zsigmond engedélyét is kikérte a dologhoz (1528. január 8-án); taski prímás pedig, belekapaszkodva királya habozó válaszába, külön levélben agitálta a Hohenzollernt. De az - elfoglalva a Német Lovagrend porosz állammá alakulásának folyamatával — végül nem állt kötélnek: január 24-én krakkói követe már tudatta is elutasítását az érdekeltekkel.15 9 A Tiszántúlon telelő magyar udvar számára az egyetlen, sovány vigaszt az ekkora feltehetőleg mégis befutó velencei hírek jelenthették. Gian Battista Bonzagno, miután októbertől decemberig egyre haza készült (december 31-én már az útiköltséget is megszavazta neki a köztársaság Tanácsa), végül mégis helyben maradt. Jódarabig csak az utasok kósza és pontatlan híreire utalva, érdemleges megbeszélésbe nem kezdhetett, de aztán 15 'Minderre: Pociecha II. 365. és s 371.; az idézet: Szalay L. Adalékok 146. sk. 1. Rozdrazewski időközben Magyarországon meghalt („ex pleurisi", Acta Tomiciana X. N. 111.). Egyesek Fráter Györgyöt is szerepelni vélik a követségekben, de csak összetévesztik a szintén „barát" Frangepán Ferenccel. 1 ss Acta Tomiciana X. N. 88,Pociecha II. 374. 159 Az akcióról részletesen Pociecha II. 360. Statileo január 8-i tárgyalása Zsigmonddal: Acta Tomiciana X. N. 41.
