Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 187 vánságaira adott válaszairól. És ezek a válaszok nem voltak kedvezőek. Hiába próbálkozott a magyar udvar a lengyel politikusok megnyerésével: János király, Werbőczi és mások jóindulatot kérő magánlevelei nem befolyásolhatták a hivatalos lengyel politikát. A két áramlat között ingadozó Krakkó ragaszkodott semlegességéhez, sőt az öreg Zsigmond habsburgiánus hajlandósága úgy nyert tért, ahogy szaporodtak a rossz hírek János sorsáról.12 3 Rozdrazewski, akinek kihallgatását július 22-i érkezése után hetekig halogatta a lengyel udvar, végül azt a meglehetősen rideg feleletet továbbíthatta megbízójának, hogy Zsigmondot ugyanolyan szálak fűzik Ferdinándhoz, mint Jánoshoz, így nem dönthet egyikük javára sem. Ha valaha valakit megsegített volna a lengyel király — fejezi be a felelet kicsit arcátlanul az érvelést —, az a boldogult II. Lajos lett volna, de ebben is megakadályozta a tatár veszély.12 4 Szeptember 1-én Statileo prépost is megkapta Zsigmond válaszát. Le kellett nyelnie a lengyelek álszent sajnálkozását, csodálkozását, >,hogy a .... magyar király, látván ellenségének szándékát, készületeit, állandó és sokszoros hadi felszerelkezését, nem intézkedett időben, ... és őfelségével (a lengyel királlyal) sem közölte erőit és szándékait, és védelméről sem tárgyalt vele ..Most, mikor az ellenség már az ország közepén jár, nem tud segítségére lenni, „és a pénzt, amit kölcsönbe kért magának a magyar király (nem tudja átadni, mivel) nincs készpénze".12 5 Rincon számára, akivel szemben óvatosabban kellett eljárni, kissé becsomagolták az elutasítást. Franciaország végül is nagyhatalom, és I. Ferenc nevében még némi pénzsegélyt is ígért a követ. Zsigmond közölte a spanyollal: továbbra is fiaként szereti Jánost, de a cseh király, de Moszkva, és így tovább.12 6 Legmesszebbmenő engedményképpen a lengyel kormány — egyelőre — szemet hunyt afölött, hogy nyilvános tilalmát megszegve sok lengyel állt János király seregébe. Igaz, ezellen már csak azért sem léphetett volna föl teljes tekintélyével, mert Bona királyné és hívei politikából, az egyszerű lengyel nemesek pedig németgyűlöletből mindent megtettek, hogy a rendelkezés papíron maradjon. Az is a képhez tartozik, hogy Rincon és Rozdrazewski (mentendő, amit még lehet) pénzt és propagandát nem kímélve gyűjtöttek fegyvert és katonát a magyar uralkodónak. A francia követ utólag, de annál lármásabban még Jován halálhírét is megünnepeltette, majd maga is egy kisebb lengyel csapattal indult vissza szeptember 17-én Magyarországra. (Igaz, ezzel majdnem pórul is járt, mert a Piotr 113 János király, Werbőczi és más magyar urak - köztük az illavai várnagy! - levelei Lengyelországba, főleg Tomickihoz: Acta Tomiciana IX2. N. 220, 251, 263., ill. Pociecha II. 343. és 348. 12 4 Acta Tomiciana IX2. N. 225. 12 5 Acta Tomiciana IX2. N. 273: „Mirari satis non potest Majesta Sua (= Zsigmond), quod serenissimus rex Ungariae videns hostis sui institutum, videns continuus et multiplices ejus apparatus bellicos, neque provident tempori, quae opus erant ad tantos tum potentis hostis conatus reprimendos, neque vires et rationes suas Majestati Suae communicavit aut secum de defensione sui consuluit. ..", „Pecuniam, quam petit sibi dari in mutuum serenissimus rex Ungariae, non habet promptam pecuniam Majestas Sua." 126 Acta Tomiciana IX2 N. 278., Pociecha II. 349.; Rincon 12 000 arany évi segélyt ígért Zsigmondnak, noha Jan ta ski eleve lebeszélte erről.
