Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 181 vagy a legmagasabb tisztségekre, ... miért is neked mindenkor szerencsét fogunk kívánni bármely méltósághoz, ha az az ország nyugalmát és épségét előmozdítja." De mindjárt a következő mondat hangot vált: „Kész hajlandósággal mindent megígérnénk neked, ha Krisztusban kedves fiunk, Ferdinánd, Csehország méltóságos királya nevében előttünk s az apostoli szék előtt óvás nem történik ...". Még jellemzőbb az a rezignált betoldás, amellyel a vonatkozó rész véget ért a levélben: „Végtelenül sajnáljuk, hogy mindig akad valamely ok a kereszténység megzavarására."100 A két itáliai hatalom feleletét Jozefics püspök március elejére meghozta Magyarországra. Frangepán Ferenc a magyar udvarnál maradt, s mint láttuk, kalocsai érsekké és János király diplomatáinak egyikévé lett. A franciáktól a távolság és az osztrák zárlat következtében áprilisig nem érkezett semmiféle visszajelzés. Sikerült viszont (március első napjaiban) érintkezésbe lépni a Prágában visszatartott angol követtel, John Walloppal. A titokban jelentkező magyar megbízott tudatta az angollal a korábban már tárgyalt, a törökkel paktálás fenyegetését tartalmazó híreket, s.egyben beszámolt János király uralmának megszilárdulásáról. Wallop válaszképpen el kellett hogy mondja: VIII. Henrik 25 000 aranyat szándékozott küldeni általa II. Lajosnak a török ellen; de követi megbízatását Mohács hírére I. Jánoshoz is megújították. Azt sem volt miért titokban tartania, hogy Anglia egyre jobban rokonszenvez a cognaci szövetségesekkel.101 Az új magyar uralkodó még vajda korából tudhatta, milyen < engesztelhetetlen ellenfele a Habsburgoknak a szövetségesek feje, a francia király. Már 1522-ben tárgyalt ő erről egy spanyol lovaggal, aki, mint a communero-felkelés egyik tagja, V. Károly haragja elől külföldre szökött, s a francia diplomácia keleti ügyeinek legfőbb intézőjévé vált. A lovagot Antonio Rinconnak hívták, s általa még azt is megtudta az akkori erdélyi vajda, hogy I. Ferenc Magyaroiszágot és Lengyelországot szívesen látná a császári házzal hadban álló hatalmak soraiban.10 2 Uralkodása első fél évében János király nem élt az így kínálkozó lehetőséggel. A fordulat csak 1527 áprilisában következett be, nyilvánvalóan a regensburgi követség sorsával összefüggésben. Budán legkésőbb április 17-én szereztek tudomást Bánffy és Chesius elfogatásáról - április 26-án pedig a magyar kancellária hivatalos követi meghatalmazás irományait nyújtja át egy fiatal lengyel arisztokratának, Hieronym Laskinak, s az úticél: Franciaország és Anglia.10 3 taski tapasztalt diplomatának számított, 1520 óta szolgálta a lengyel külpolitikát, s 1524-ben már képviselte Zsigmond királyt a francia udvarban; sőt ő volt az, aki - némileg túllépve felhatalmazását - létre is hozott akkor egy időközben hamvába holt lengyelfrancia szövetséget. Felbukkanása Budán éppen a kritikus hetekben aligha mondható vé-100 A Frangepánnal küldött üzenet tartalmára János király többször is említett 1527 I. 20-i válaszlevele utal (Szalay L. Adalékok 14.); A I. 13-i pápai üzenet: Jászay P. 434.; az értékeléshez: Bárdossy L. 38. (skk. 1). 101 Wallop III. 12-i jelentése Prágából DR VII/1. 32. (sk), és Szalay L. Adalékok 24. VIII. Henrik 25 000 aranya stb.: Sanudo 43/459 (a velencei követ jelentése Londonból 1526. nov. 13-án), Smolka 123/1. jegyz. ésAcsádyl. 38. l0i Bourilly 68.1. és Wyczanski, Francja 182 skk. 1. ' 0 3 János király ápr. 17-én Zsigmondnak írt levelében már hivatkozik a kremsi incidensre: Acta Tomiciana IX3. N. 126., taski megbízólevele: Charrière 158.1., magyarul Szalay L. Adalékok 19.
