Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

178 BARTA GÁBOR Társkeresés: csatlakozás a Habsburgok ellenségeihez János királynak az a cseh híve, Jan Kolowrat, aki Winzerert átcsábította Budára, e bajor úr magyarországi tartózkodásának idején, vagy az azt követő hetekben, tehát március végén megjelent a bajor hercegek udvarában, és bejelentette, hogy Magyarország be kíván lépni a „Sváb szövetségbe"; a korábban a császárt támogató, de V. Károly idejében már a Habsburgokkal ellenséges német fejedelmi érdekszövetségbe. A bajor hercegek, a „szövetség" oszlopos tagjai a kérést nem tartották keresztülvihetőnek, mert nem-német fejedelmek általában nem szoktak felvételt nyerni a birodalmi uralkodóké zártkörű társaságába. Ehelyett kilátásba helyezték, hogy a „Szövetségben" élvezett befolyásukat arra fogják használni, hogy az ne fordulhasson Magyarország ellen (láttuk, ezt az ígéretüket be is tartották); majd pedig szabályos katonai szövetséget ajánlottak János királynak, húsz esztendőre szóló időtartammal, „a török vagy bárki más ellen". Szükség esetén 4000 lovast, 10 000 gyalogost és megfelelő tüzérséget ígértek küldeni — de a magyarok költségére, s igencsak megemelt zsoldösszegért. (Egy lovasra pl. 12 ft. hópénzt számoltak, ami többszöröse volt az akkori magyar zsoldnak.) Jánosnak viszonzásképpen 4000 lovassal kell a bajorok segítségére sietnie, ha azok kérik — mégpedig a saját zsebére. A hercegek végül azt is kinyilvánították, hogy ezen szövetség nem érvényes a pápa, a császár, a cseh király és a sváb szövetség ellen .. ,9 0 Nincs olyan adatunk, melynek alapján eldönthetnénk, megkapta-e (és ha igen, mikor? ) ezt a még felemásnak is csak jóindulattal nevezhető ajánlatot a budai udvar. Az ügynek az sem adhatott újabb lendületet, hogy — még mielőtt a bajor válasz megérkezhetett volna — János király Bánffyék regensburgi utasításába is belevétette a sváb szövetséghez való csatlakozásról a bajorokkal folytatandó tárgyalást, de azzal a három, a Kolowrat-féléktől merőben eltérő feltétellel, hogy az ország jelenlegi helyzetében semmiféle nagyobb terhet nem vállal, ha a törökkel háborúzik, nem ad segítséget senkinek, végül pedig ha Ferdinánd megtámadja, szabad kezet kér önmagának.9

1 Látván a bajor álláspontot, igencsak kérdéses, használt-e volna valamit, ha ez az üzenet elérkezik a címzettekhez? Az azonban bizonyos, hogy János király még e kéréssel sem szakított azzal a gyakorlattal, hogy a császári házzal keletkezett viszályában nem fordul ellenségei ellenségéhez. A „Sváb liga" szemben állott V. Károly hatalmával, de nem avatkozott a háborúba. A Bánffy-küldöttség kremsi elfogatása és a bajor magatartás aztán május végére ez ügy végére is pontott tett. A Habsburgok fenyegetése egyre nyíltabb, a reménybeli társak tartózkodása egyre ékesenszólóbb lett. Buda számára már alig maradt választási lehetőség. Még egy utolsó, s igazából már kezdettől reménytelen kísérletet tett az ellenféllel való közvetlen megegyezésre: hozzájárult a lengyel közvetítéssel létrehozott olomouci tárgyalások lefolytatásához. Az április óta szervezett találkozó előkészületei egyre komorabb légkörben fejeződtek be. Bánffyék sorsa április végén vált ismertté Budán, s május végéig még nem engedték őket szabadon. Cserni Jován diadalai tetőpontjára érve — Ferdinánd király nevében - már Erdélybe is benyomult.92 90

Szalay L. Adalékok 38. 91

Történelmi Tár 1883. Az egész ügy értékeléséhez: Bárdossy L. 44. "Szakály F. AH 48.