Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

170 BARTA GÁBOR ellen, míg a „vajda" legföljebb a törökkel való „szégyenteljes békére" lesz képes. Hasonló iratot sok magyar úrnak küldözgetett ekkor a bécsi udvar, Werbőczinél a hatás azonban egészen más volt, mint remélték. A kancellár ékesen szóló levélben utasította el a meg­környékezést, az osztrák kollégájával való újabb találkozást pedig (ura tudtával) elhalasz­totta, hivatkozva a budai országgyűlés előkészületeinek fontosságára.5 7 A magyar kormány ennek ellenére tárgyalási alapnak tekintette a Trencsénben el­hangzottakat. Zsigmond lengyel király véleményét is kikérte róluk, még azt is hozzátéve, ezeken kívül más feltételek alapján nem is kíván tárgyalni Ferdinánddal.5 8 Bécsből azon­ban — legalábbis mai tudásom szerint — semmiféle visszajelzés nem érkezett, a közvetlen érintkezés ezúttal valóban megszakadt. A „hidegháború" pedig tovább mérgesedett. Fer­dinánd már februárban, majd nyár elején is követet küldött a moldvai vajdához, hogy azt János ellen uszítsa, s bár a kísérletek nem hoztak eredményt, az akciót hírül vevő magyar kormányzatnak éppen elég fejfájást okozhattak.5 9 Közben a Habsburg-uralkodó be­nyújtotta segélykérését a Német Birodalomhoz a török és Magyarország ellen. Az pedig kifejezetten mérgezte a légkört, hogy az osztrák tartományi hatóságok nyílt utasítást kap­tak mindenféle Magyarországról jövő vagy oda igyekvő követ föltartóztatására és Bécsbe toloncolására. Az angol követ, akit még II. Lajoshoz indított el VIII. Henrik, új utasítása ellenére sem hagyhatta el Prágát, s végül dolgavégzetlen kellett hazatérnie. A Rómából és Velencéből hazatérő Jozefics püspök még szerencsésen elkerülte a részére készített csap­dát, de Várday Pál választott esztergomi érseknek a pápához megerősítésért igyekvő kül­döttét fogságba vetették, akár csak a Regensburgba, a birodalmi gyűlésre igyekvő Bánffy Jánost és Chesius Andrást. A János király itáliai levelezését vivő futárokat is többször letartóztatták. Nyárra odáig fajult a helyzet, hogy Bécs parancsot adott a Magyarországra igyekvő francia követ, Antonio Rincon lovag meggyilkolására. A kétoldali kereskedelmi zárlat fenntartása ilyen körülmények között szinte természetes.6 0 János király mindennek ellenére még egyszer megpróbált szót érteni ellenfelével. Zsigmond lengyel király közvetítését vette igénybe, s annak Prágába küldött bizalmasa, Krzysztof Szydtowiecki főkancellár március végére ki is járta, hogy Ferdinánd beleegyez­zen egy újabb béketárgyalásba. Az általa e hó 26-án, Szapolyai által április 14-én aláírt megállapodás június l-ében rögzítette a megbeszélések kezdetét, Olomouc (Olmütz) mor­vaországi városban. Mindkét fél beleegyezett, hogy a tárgyalások végéig egyikük sem emel fegyvert a másikra vagy annak híveire — de ez volt talán az egész kísérlet egyetlen pozitív eredménye.61 5 7 Acta Tomiciana id. h. és Fraknói V.: Werbőczi 156.1. "Statileo idézett tárgyalásai alapján. A házassági terv talán e körülmény miatt maradt köz­szájon, Kardos Tibor, Filológiai Közlöny, 1964. 395.1. S'A moldvai tárgyalások: Smolka 115. skk. 1., Rare§, Simanschi 91. 1. és R. Constantinescu 25. (skk.) 1. János király már III. 5-én kelt regensburgi utasításában utal rájuk! 60 A regensburgi Habsburg-igények: DR VII/2. 993.1. Az angol követ viszontagságairól Simonyi, London N. 7 és 54., Szalay L. Adalékok 10. és 24. sk. A Várady-féle futárról Acta Timiciana IX1. N. 136. és Heiß 165. 1. Bánffyékról: DR VII/1. 42. A gyilkossági utasítás: Pociecha 343. A kereske­delmi zárlat hírei: (Sanudo 45/304, 383, 488. 61 A tárgyalási előkészületek adatai az Acta Tomiciana IX1. kötetében. Esetleg velük függ össze, hogy április végén egy pillanatra lazulni látszik a kereskedelmi zárlat: budai kalmárok élénk bécsi áru­forgalomról beszélnek, Sanudo 45/94.

Next

/
Thumbnails
Contents