Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 137 Régóta ismert tény, hogy a király közvetlenül a parasztháború kitörése előtt, másokkal együtt, Werbőczi ítélőmestert bízta meg annak a pernek az elbírálásával, amely a bányavárosok „birtokjogait illetően" szinte szünet nélkül folyt a városok s a velük szomszédos birtokos család, a Nagylucseiek között.60 Ε tényhez azonban egy másik is kapcsolódik, nevezetesen az, hogy a bányavárosok elkeseredetten küzdöttek e megbízatás ellen. Selmecbánya hímeves jegyzőjére, Balthasar Steckre hárult a feladat, hogy a budai udvarban a városok számára kedvezőbb döntést eszközöljön ki. A levél, amelyet Balthasar Steck „sebtiben" írt Budáról a Selmecbányái bírónak, 1514. április 11-én kelt, két nappal azután, hogy Budán ünnepélyesen meghirdették a keresztes hadjáratot. (E kereszt felvevőiről fog két hónappal később Werbőczi a többek között Selmecbányához is intézett levélben így vélekedni: „ezek az átkozott keresztrefeszítők, akik a kereszt vivőinek nevezték magukat, de nem hordozói voltak a keresztnek, inkább Krisztus keresztjének üldözői.. .") A Selmecbányái jegyző szót sem ejtett e nem éppen jelentéktelen eseményről (ami talán nem annyira politikai érzékének hiányát, mint a városok általános politikai passzivitását jellemzi), őt és feltehetően címzettjét is kizárólag saját ügyük foglalkoztatta: „Tudatom Uraságoddal, hogy csak tegnap kaptunk választ a városok ügyében. A királyi felség az urakkal együtt kijelölte azt a négy személyt, akinek a városokba kell jönniük. Két ítélőmestert választott, Werbőczi István mestert és [Bellyéni] Albert mestert és hozzájuk két urat, Herendi Miklóst, aki néhány éve kincstartó volt és Keserű István [alnádort]. Legkevésbé sem nyugtatott meg minket, engem és Pál urat, e négy ember személye, és megmondtuk az udvarnál levő jó urainknak és barátainknak, Buzlai Mózes udvarmesternek, Henczelfy István [királyi jogügyigazgatónak] és Marocsa Ferenc [nádori ítélőmesternek], hogy ezek mind a négyen a városok ellen vannak, és [Nagylucsei] Dóczi Ferenc pártján állnak."6 1 1514 áprilisában járunk, a négy közül elsőként említett személynek nem kellett még a szent korona tagjainak tudnia a bányavárosokat. Elmélet és gyakorlat tökéletes összhangban volt tevékenységében: erről vall a Selmecbányái jegyző keserű mondata. S jóllehet, annyit elértek a küldöttek, hogy bíráikhoz ötödikként egyik pártfogójuk, Henczelfy István csatlakozott, az újabb, 1514 májusában írásban rögzített királyi döntés62 után alighanem ismét felsóhajthattak: „Werden wir. .. ubell getrőst der vir menner halbenn, unnd sagenn . .., das dise vir all wider dy stet seyn . . ." Nem annyira nehezen lefordítható zamata miatt idéztem az eredeti szöveget, mint egyszerűen annak a puszta ténynek az illusztrálására, hogy a levelet s benne e nyilvánvalóan előzetes tapasztalatokból leszűrt véleményt németül írták. Németül: a levél írójának 60 Wenzel G.: Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a Nagylucsei Dóczyakkal 1494-1548. Bp., 1876. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. 6. köt. 6. sz.) - Werbőczi már 1513-ban is foglalkozott a perrel (i. m. 66-67.). 4 'Dl 47069 " 1514. május 15-én a király Herendi Miklós volt kincstartót, Henczelfy István királyi jogügyigazgatót, Bellyéni Albert személynöki és Werbőczi István országbírói ítélőmestereket, valamint Kenderesi Mihály ülnököt bízta meg az ítélkezéssel. (Az utóbbi a nemesség egyik vezéralakja, sok jel szerint Werbőczi támogatója és pártfogoltja volt. A levél szövegének elejét közreadta Wenzel G. i. m. 68-69.) Ez a megbízólevél volt az alapja annak a feltételezésnek, hogy Werbőczi a parasztháború idején Budán tartózkodott (Barta G.-Fekete Nagy A. i. m. 324.).
