Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I

WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 135 tősebb városok voltak ezek, ennek köszönhették, hogy a többi várossal ellentétben - legalábbis részben - ki tudták vonni magukat a nemesi bíráskodás alól. A 15. század folyamán érték ezt el oly módon, hogy a tárnokmesternek eredetileg valamennyi városra kiterjedő joghatóságát a maguk számára sajátították ki, és küldötteikből a tárnokmester vezetésével egy rendszeresen ülésező fellebbviteli bírói fórumot teremtettek maguknak. Jogi szervezetük a 15. század második felében alakult ki, számuk a 15. század végén emelkedett — Pest bevonásával — hétről nyolcra.5 7 őket illetően joggal hivatkozott tehát Werbőczi „az ország régi szokására". A személynök joghatósága alá tartozó városok felsorolásánál nem tette, nem is tehette ezt. Az 1514. évi 3. törvénycikk a nyolc szabad város után és más királyi javak — közöttük a bányavárosok — előtt hét várost sorolt fel: Óbudát, Esztergomot, Székesfehérvárt, Lőcsét, Szakolcát, Szebent és Szegedet. Közülük három került be a Hármaskönyvbe, szerzője önkényesnek látszó válogatása alapján. Nem fűzte a három névhez az „és mások" szavakat, nyelvtanilag ugyanolyan értékű szerkezetben sorolta fel őket, mint a kétségkívül teljes számban megnevezett tárnoki városokat.5 8 Ε tizenegy város autonóm bíráskodási jogait ismertette tehát a Hármaskönyv. S eddig a kép világos, ha nem is tükrözte híven az ország valóságos jogrendszerét. Csakhogy a szabad városok jogaival foglalkozó tizenhét titulus közül kettőben hirtelenjében más városok létezéséről is értesülünk. Hogy melyek azok, azt nem tudjuk meg. „Mind az említett, mind valamennyi többi városnak azok a polgárai, akiknek mások területén örökségük van, sem ez örökségből a földesúrnak járó jövedelem fizetése, semez örökséget illető perekben a földesúr bíráskodása alól nem mentesülnek." (III. 18.) „Továbbá az összes szabad és valamennyi többi város, bármely címen rendelkezzék valamely birtokjoggal, ezt illetően, akárcsak a nemes, engedelmeskedni tartozik az ország rendes bírái bíráskodásának és ítéletének." (III. 19.) Azokról az ügyekről van szó, amelyekben a városi és a nemesi jog érintkezett, illetve ütközött. A 18. titulus nyilvánvalóan a földesúri jogokat védte, a 19.-nek idézett szövegéből azonban úgy vélhetnénk, hogy a városoknak a nemesekkel azonos jogokat biztosított. Amíg el nem kísérjük a városokat bíráikhoz, akiknek „nobilium ad instar" — akárcsak a nemes - engedelmeskedni tartoztak. Mindkét titulus az 1498. évi 38. törvénycikk rendelkezését ismertette, sőt a 19. szó szerint meg is ismételte annak szövegét, nem törődve azzal, hogy ily módon saját kategorizálását cáfolja, minthogy az idézett törvénycikk „az összes szabad és valamennyi többi s 7

ifj. Szentpétery /.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok. 68. 1934. 510-590. 5 8

Ezért nem értek egyet e téren a tárnoki ítélőszék kialakulását megvilágító kiváló tanulmány szerzőjével, aki szerint „Werbőczi sem tudta magát pontosan kifejezni, akinek pedig személynök létére legjobban kellett az e téren kifejlődött gyakorlatot ismernie. Ö három személynöki várost említ, .. . , de nem mondja, hogy ezeken kívül nincs is több". Bizonyítékul jegyzetében a Hármaskönyvnek a személynöki városokra vonatkozó szavaira hivatkozva, kiemelte a három város elé tett „ut" kötőszót. (ifj. Szentpétery I. i. m. 557.) Mellesleg megjegyezve, hogy a Hármaskönyv írásának és benyújtásának idején Werbőczi nem volt még személynök, szavaiból én nem azt olvasom ki, hogy nem tudta magát pontosan kifejezni, hanem azt, hogy erre nem törekedett. Szerintem nem azt nem mondta el, hogy nincs is több személynöki város, hanem azt hallgatta el, hogy lehet több is. Mert valóban a példák fölsorolására alkalmas „ut" kötőszót tette a három név elé, csakhogy a tárnoki városok felsorolását ugyancsak nem az egyértelmű „videlicet" vagy „scilicet" szóval, hanem az „ut"-tal szinonim „sicuti"val vezette be.