Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
132 HERMANN ZSUZSA király a rendkívüli adót is. A Jagelló-uralom első két évtizedében, de különösen 1500 és 1508 között sablonszerűén ismétlődött mind a szászokhoz, mind a városokhoz intézett országgyűlési meghívókban és segélyt kérő királyi levelekben a kifejezés: „cum itaque vos quoque membrum huius regni nostri sitis".51 Periférikusán és kivételesen már a 15. század elejétől előfordult, hogy városi közösséget — a két államfelfogás összeolvasztásával — nem a regnum, hanem a szent korona tagjának tekintettek.5 2 Maradandóan azonban Werbőczi honosította meg a „szent korona tagja" kifejezést, és azt éppenséggel nem a városokra vonatkoztatta. A „membra sacrae coronae" szavakat Hármaskönyv címen ismertté vált szokásjoggyűjteményének elején írta le, abban a részben, amelyben alaptételét fejtette ki és támasztotta alá. Az alaptétel, mint ismeretes, a nemesi jogok egyenlősége, az, hogy „Magyarország valamennyi prelátus, egyházfő, báró és többi mágnás ura, valamint nemese és előkelője nemessége és evilági javai alapján a szabadságnak, kiváltságnak és mentességnek egy és ugyanazon előjogait élvezi: valamely úrnak nincsen nagyobb és egyik nemesnek sincsen kisebb szabadsága". (I. 2.) Ennek igazolására vállalkozott „a nemesség eredetének és kezdeteinek rövid magyarázatára",5 3 vagyis arra, hogy az ősi egyenlőségből a nemesi egyenlőséget vezesse le. A magyarázat alapelemeit, a hun származás fikciójával együtt, készen kapta a 13. század végének krónikásától, Kézai Simontól. Az elmélet, amely ana volt hivatva, hogy megindokolja a nemtelenek kiválását az ősi szabad communitásból, Kézai fogalmazásában került a 15. században Turóczi János krónikájába, majd a Hármaskönyvbe:54 Géza fejedelem idejéig az ősi, pogány „hun, azaz magyar" társadalomban szokás szerint összehívták a fegyverforgatókat, hogy a communitas tanácsát és parancsát meghallgassák. Azokat, akik indoklás nélkül áthágtak e rendeletet, karddal kettévágták, vagy „örök szolgaságra vetették". Az utóbbiak kerültek „plebeius állapotba", és „csak így lehetséges, hogy a Hunortól és Magyartól származó egyazon nemzetségből az egyik úr, a másik szolga, az nemes, ez pedig nemtelen és paraszt lett". 5 ' Kubinyi Α.: A magyarországi városok . . . 17-18, 23-25, 37-38, 44-45. 52 Eckhart F. egyetlen példaként „az olasz műveltségi területhez számító" Raguzát hozta fel. A raguzai tanács már 1413-ban a magyar korona tagjának nevezte városállamukat (i. m. 193). A példa megtoldható egy továbbival: a kifejezés kivételképpen egy királyi levélben is helyet kapott, igaz, a szöveghez szorosan kapcsolódva. 1490. november 24-én II. Ulászló köszönetet mondott Sopron városának, amiért hű maradt hozzá s a koronához, amelynek nem jelentéktelen tagja: „ . . . erga nos et sacram coro nam, cuius membrum estis non exiguum". (HáziJ'.: Sopron sz. kir. város története. 1. rész. 6. köt. Sopron, 1928. 79.) 5 'Sarlós Márton Eckhart Ferenc egyik bűnéül rótta fel ennek megállapítását: „A nemesség eredetéről szóló 3. címnek szerinte [mármint Eckhart szerint - i. m. 200-210] kizárólag az una eademque libertás tételének az igazságát kell bizonyítani.". (Sarlós M.: Az organikus és szentkorona államelmélet a magyar jogtörténetírásban. Magyar Tudomány. 1960. 3. sz. 118.) Csakhogy ezt nem Eckhart, hanem Werbőczi állította: „Ámbár nem történetírásra, hanem az ország szokásainak, különleges és jóváhagyott törvényeinek leírására vállalkoztam, de mivel azt mondtam, hogy minden főpap és báró úr, valamint nemes a mentességnek és szabadságnak egy és ugyanazon előjogait élvezi. . . ezért határoztam el, hogy röviden nemességének kialakulását és kezdetét is megmagyarázom" (I. 3.). 5*SzűcsJ.: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Sünön Gesta Hungarorumában. Századok. 107. 1973. 585-595.
