Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Munkásmozgalomtörténet - társadalomtudományok. Elméleti és módszertani tanulmányok (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1350/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1351 területet, kérdéskört jelölnek meg, ahol lehetőségét, sőt szükségét látják az interdiszciplináris együttműködésnek, amelyet nemcsak a munkásmozgalomtörténet, hanem a közreműködő egyes szaktudományok szempontjából is nagyon ígéretesnek ítélnek. Kiindulásuk legtöbbször historiográfiai megalapozottságú; a hasznosítható forrásokra és a leginkább célravezető módszerekre gyakorlatiasan mutatnak rá, s ugyanakkor több vonatkozásban belebocsátkoznak olyan elméleti fejtegetésekbe is, amelyek a szóban forgó interdiszciplináris kutatásoktól várható elméleti jelentőségű eredményekre utalnak előre. Mindezek a tulajdonságok a kötetet minden szempontból igen figyelemre méltó, rendkívül fontos kézikönyvvé teszik: nélkülözhetetlen a munkásmozgalomtörténet művelői számára; eredményei akár az iskolai történelemoktatásban, akár a tudatformálás egyéb fórumain kitűnően hasznosíthatók. Valamennyi tanulmány hangsúlyozza a munkásmozgalomtöraténet szerves egységét a nemzeti történelemmel, valamint összefüggését a nemzetközi munkásmozgalom történetével, s tágabban az egyetemes történelemmel. Nemcsak megállapítják ezt, hanem útmutatást is adnak ahhoz, hogy - az interdiszciplináris együttműködés segítségével - hogyan felelhet meg leginkább az ebből következő követelményeknek, megmutatva a munkásosztály és pártja helyét a mindenkori társadalom és az országos politika egészében, feltárva nemzetközi kapcsolatait, az eszmei hatások, kulturális kölcsönhatások szövevényét, a munkásmozgalom tükröződését a magyar és az egyetemes irodalomban és képzőművészetben. A különböző társadalomtudományok interdiszciplináris együttműködését a történelemtudomány speciális terrénumát jelentő munkásmozgalomtörténettel eleve megkönnyíti a történeti szemléletmód, amely valamennyi marxista társadalomtudomány sajátja. Teljesen indokolt, hogy a kötet élén egy Lenin történeti látásmódjáról szóló tanulmány áll, amely jól érzékelteti, hogy mit jelent a társadalomtudományok összessége számára a lenini eszmei örökség. Andics Erzsébet e tanulmányában különösen megragadó annak megvilágítása, hogy a marxista-leninista történetfelfogás valósítja meg az emberiség régi vágyát, hogy tanulhasson a történelemből. Esetlegességek tárházából, ahonnan eklektikusán válogathatunk, a társadalom törvényeinek felfedezése révén válik a történelem valóban tudománnyá, amely nemcsak magyarázatot ad a társadalom jelenségeire, hanem azáltall lehet valóban az élet tanítómestere, hogy a történelmi tapasztalatokat, tanulságokat felhasználhatóvá teszi a társadalom megváltoztatására. Mérei Gyula tanulmánya az eszmetörténeti kutatások jelentőségéről, nagyon jól kapcsolódik az előbbihez. Foglalkozik a marxizmus eszmetörténeti előzményeivel, az eszmék kritikai átvétele és továbbfejlesztése kérdésével, az eszme és a gyakorlati cselekvés kölcsönhatásának vizsgálatával. Megvilágítandónak tartja a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom eszmei fejlődésében az egyes irányzatok és főbb képviselőik felfogásbeli különbségeit s azok filozófiai alapjait. így figyelembe ajánlja a II. Internacionálé eszmei irányzatainak minden sematizmustól mentes, árnyalt vizsgálatát; a szociáldarwinizmus, ausztromarxizmus magyarországi hatását. Fejtegetései során számos olyan kérdést érint, amelyek a polgári ideológia mai áramlataiban játszott szerepüknél fogva is figyelmet és határozott megítélést igényelnek. Nem ragaszkodva mereven a kötet tanulmányainak sorrendjéhez, a továbbiakban először Erényi Tibor tanulmányát említenénk. Ez átfogóan ismerteti azokat a követelményeket, amelyek az osztállyá szerveződött munkásság korszerű, sokoldalú vizsgálatához nélkülözhetetlenek. Tulajdonképpen az általa elősorolt feladatokhoz kínál értékes eszmei-módszertani segítséget Berend T. Iván a gazdaság- és társadalomtörténet, Sipos Péter a gazdaságtörténetből leágazott üzemtörténet, Kulcsár Kálmán a szociológia oldaláról, míg Kabos Ernő, aki a szakszervezet-történet kutatásának kérdéseire is külön tanulmányt szentelt, a munkáskultúrával foglalkozó egyik további tanulmányával vet fel oly gazdag problematikát, amelyhez az irodalomtörténet és a képzőművészet vonatkozásában Szabolcsi Miklós, illetve Aradi Nóra fejtegetései kapcsolódnak tartalmüag. A munkásosztály helyzete és mozgalma közötti kölcsönhatás, mint Erényi Tibor hangsúlyozza, igen fontossá teszi a munkásmozgalomtörténet számára, hogy alaposan tanulmányozza a munkásosztály szerkezetét, a nagyiparban és kisiparban foglalkoztatottak arányát, területi elhelyezkedését és szakmai megoszlását, általános műveltségét és szakmai képzettségét, munkakörülményeit, bér- és lakásviszonyait, szociális ellátottságát, s általában egész életmódját. Vizsgálandó az ún. örökletes réteg s a faluról frissen beáramlók kérdése, annak minden konzekvenciájával, valamint a nemzetiségi összetétel s vele kapcsolatban az asszimiláció pronlémája. Fontos figyelmeztetés a szerző részéről, hogy ezt a