Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910 (Ism.: Kemény G. Gábor) 1340/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1343 Ezt az asszimiláló mozgalmat támogatta a fentieken kívül a fővárosi görögkatolikus ifjúság egyesülete, valamint az itteni görögkatolikus egyházközség, mely pápai engedéllyel 1909. július 26-án engedélyeztette a görögkatolikus Julián-naptár helyett a Gergely-naptár használatát. Ezzel egyidejűleg 1910-ben lezárult a magyar görögkatolikus mozgalom, melynek asszimiláló törekvései majd az 1913-ban törvénybe iktatott hajdúdorogi („magyar") görögkatolikus püspökség körül alakulnak ki. A második, befejező fejezetben Mayer Mária a századfordulón és a 20. század elején az Egyesült Államokba irányuló ruszin kivándorlással és az azzal összefüggő áttérési (skizma) mozgalommal foglalkozik. Adatai szerint a kivándoroltak túlnyomó részt az úgynevezett „középatlanti területen" települtek le (New York, New Yersey és Pennsylvania államban) nagyipari munkásként. A szerző közli, hogy nemzetiségi statisztikára ebben a vonatkozásban nem vállalkozik. Mindenesetre ez volt a szlovák és a németek után következő legnépesebb Magyarországról kivándorolt nemzetiségi csoport. A korabeli több mint négyszázezres magyarországi ruszin nemzetiségből ekkor az Egyesült Államokba bevándorolt ruszinok számát mintegy negyvenezerre tehetjük. Ez az Egyesült Államokban letelepült ruszin népesség a századvégen még teljesen görögkatolikus, a görögkeleti felekezetre való áttérési folyamat csak 1890 körül indult meg. Ez a folyamat most már nemcsak egyházi, hanem politikai jellegű, összefügg az ugyanitt letelepült szlovák görögkatolikusok nagy tömegű áttérésével. A szerző adatai szerint az áttérési folyamatot ruszin részről Tóth Elek, az eperjesi egyházmegye papja, majd minneapolisi (Minnesota) görögkeleti pap és Rovnianek Peter pittsburgi szlovák lapszerkesztő (Amerikanske slovenske noviny) szervezték. Szervező akcióik következtében az első világháborúig ők és munkatársaik mintegy 50 ezer szlovák és ruszin görögkatolikust (köztük mintegy 12-14 ezer ruszint) térítettek át görögkeleti vallásra. Ennek az Egyesült Államok említett területein kialakult szlovák-ruszin skizmatikus együttműködésnek - a szerző megállapítása szerint - jelentős része volt abban, hogy Kárpátalja és a ruszin nép 1918-ban elszakadt Magyarországtól, és Csehszlovákiához csatlakozott. A magyar kormány csak a század elején indította el ún. amerikai akcióját, melynek két ága volt. Az egyik a skizma elleni fellépés volt, a másik az Államokban élő szlovákok és ruszinok nemzetiségi alapon szervezett egyesületei ellen irányult. Az Államokban élő görögkatolikusok száma ekkor mintegy 200 ezer volt, ebből 120 ezer magyarországi és mintegy 80 ezer a Galíciából kivándorolt. A Széli-kormány csak a század elején, 1902-ben küldötte ki az „amerikai akció" megszervezésére Hodobay Andor eperjesi kanonokot, „vizitátori" címmel. Ennek a vizitátornak azonban sem az 1892-től működő Görögkatolikus Szövetségre (Szovjedinennje), sem annak lapjára (Amerikanszkij ruszkij vesztnik) nem volt kellő befolyása. Asszimiláló törekvéseivel még a Szövetség tagságának többsége is szembefordult, Firczák Gyula munkácsi görögkatolikus püspök pedig kezdettől sürgette visszahívását, ami 1907-ben megtörtént. Bármilyen eredménytelenül képviselte is Hodobay a kormányzat által rábízott akció ügyét, az adott körülmények között eredményt nem érhetett el. Ebben az időben már tíz szlovák és három ruszin lap jelent meg az Államokban, és visszahívása után a Vatikán — a magyarországi görögkatolikus papság tiltakozása ellenére - Ortinszky Szótér István galíciai szerzetest nevezi ki az első amerikai görögkatolikus püspökké, aki ebben a minőségben 1916-ban bekövetkezett haláláig vezette az itteni görögkatolikus püspökséget. Mayer Mária részletes áttekintése különösen a russzofil nemzeti mozgalom (1860-1871), a hazai skizmatikus mozgalom kezdetei, az asszimilálódott ruszin értelmiség asszimiláló törekvései és az amerikai ruszin mozgalom leírásával érdeme] elismerést. Kétségtelen, hogy könyve fontos hozzájárulást jelent az első világháború előtti kárpátukrán (ruszin) nemzeti mozgalom vizsgálatához. Kemény G. Gábor