Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910 (Ism.: Kemény G. Gábor) 1340/VI
1340 TÖRTÉNETI IRODALOM 1340 sodorja, de később kapcsolatba lép az emigrációban élő Kossuthtal is, aki nemegyszer megbírálja. 1878-ban képviselővé is megválaztották. Később leszorul az országos politika színteréről, de városának politikai, gazdasági életében tevékeny részt vesz 1902-ben bekövetkezett haláláig. Gazdaságilag megerősödik, gyárat, majd részvénytársaságot alapít, s jelentős szerepet vállal a kendertermelés hazai fellendítésében. Mindezeket Papp János alapos cikkéből ismerjük meg, aki ezzel a tanulmánnyal méltó emléket állít a „szegedi kötélverőnek". Csizmadia Andor MAYER MÁRIA. KÁRPÁTUKRÁN (RUSZIN) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI TÖREKVÉSEK 1860-1910 Bp., 1977, Akadémiai Kiadó. 255 1. Pontosan fél évszázad kárpátukrán (ruszin) történeti anyagából állította össze művét a szerző. Ez az 1860 és 1910 között eltelt ötven év felöleli az akkor Magyarország északkeleti megyéiben élt ruszin nemzetiség főbb kérdéseit. Kivált annak nyelvi-irodalmi, művelődési és egyházpolitikai problémáit. A szerző könyve bevezető részében rámutat arra, hogy miért olyan sajátos ennek a területnek egész társadalmi összetétele. Hogyan alakult ki a tárgyalt időszakra ez a paraszti, kisparaszti szerkezet. Miért nincs ennek a társadalomnak középbirtokos rétege. (A szerző erre az időszakra vonatkozóan mindössze hetvenben állapítja meg az idesorolhatók számát.) Az elmaradott társadalmi viszonyokból következik az igen lassú nemzetté válási folyamat, az ipari burzsoázia hiánya. Ugyancsak ebből következik az értelmiség szűk köre, ezen belül azonban a teológiát végzett görögkatolikus tanárok viszonylag magas száma. Rendkívül alacsony viszont a szakképzett ruszin ipari munkások száma. A társadalmi helyzetből adódik a nyelv, az irodalom és művelődés , általában az egykorú irodalmi nyelv helyzete. Pedig ekkor még a ruszin nemzeti újjászületés rövid időszakában (1860-1871) vagyunk, s ezt az asszimüáció és az önkéntes asszimilálódás több évtizedes időszaka követi. Ebben az alig tizenkét évben, a magát rtisszofílnek nevező nemzeti-nemzetiségi irányzat még érdemi harcot vív az asszimilálódó értelmiségi többséggel. Vitathatatlan, hogy ezt a küzdelmet 1867 után az osztrák-magyar kiegyezésnek ezen a területen érvényesülő erőviszonyai döntik el, A ruszin irodalmi újjászületésnek, az 1871-ig tartó periódusnak mégis vannak olyan mozzanatai, melyek elsőrendű fontosságúak, és kihatnak az egész időszak történeti fejlődésére. Ilyen például az a jellemző vonása, hogy a ruszin nemzeti művelődésnek, újjászületésnek ebben az időszakában megnő a programok iránti érdeklődés. Jellemző, hogy ezeknek az éveknek három ilyen programokat érlelő szakasza is van. Ilyen az 1861, az 1865. és az 1866-68. évi időszak. Mindhárom elválaszthatatlanul összefügg a magyar országgyűléssel és az 1868. évi nemzetiségi törvény előzményeivel. S ha már az előzményekről beszélünk, ne feledkezzünk meg a korszak ruszin képviselőjelöltjeiről és a tényleges képviselőkről. A szerző a megválasztottak közül három képviselőt említ. Mindenekelőtt Dobrzanszky Adolfot (makovicai kerület, Sáros megye), akit 1861-ben és 1865-ben is megválasztottak. Kívüle a máramarosmegyei, nagyberezinai kerületben 1861-ben bekerült a képviselőházba Markos György. Egy további, „magyar-ruszin" képviselő, Markos István pedig szintén Máramarosból került be 1865-ben egy ciklusra az országgyűlésbe. Ha figyelembe vesszük, hogy a két választás alkalmából többen kiestek, mint Sztripszky Mihály (ungvári körzet), Pásztélyi János (ún. felvidéki körzet), Dolinay Péter (nagyszöllősi körzet), Mészáros György (Ung megyei körzet) megállapíthatjuk, hogy a négy kiesett jelölttel szemben csupán hármat választottak meg: a ténylegesen nemzetiségi programmal fellépő Dobrzanszkyt, a mérsékelt programmal indult Markos Györgyöt és a „magyar-ruszin" közös programmal fellépő Markos Istvánt. A ruszin újjászületés e tekintetben tehát igen kevés eredményt hozott. Annál is inkább, mert a ruszin nemzeti programmal indult Markos György már nem jutott be a Házba 1865-ben, míg a nagyszláv programmal fellépő Dobrzanszky mind 1861-ben, mind 1865-ben az
