Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Németország újkori története (1789-1871) Szöveggyűjtemény I-IV. (Ism.: Erdődy Gábor) 1336/VI
1336 TÖRTÉNETI IRODALOM 1336 NÉMETORSZÁG ÚJKORI TÖRTÉNETE (1789-1871) SZÖVEGGYŰJTEMÉNY I-IV. (A szövegeket válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta, szerkesztette: Hegyi András) Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. 108, 124, 154,256 1. Régóta aktuális munka elvégzésére vállalkozott Hegyi András, amikor az újkori német történelem jelentős periódusát átfogó, négy füzetből álló szöveggyűjteményt összeállította, (I. A francia forradalom és a császárság időszaka 1789-1815; II. A restauráció kora 1815-1848; III. Forradalom és ellenforradalom Németországban 1848-1849; IV. A nemzeti egység megteremtése 1849-1871.). A megfelelő szemelvények kiválasztása nagyigényű, a szakirodalom és a rendelkezésre álló forrásanyag alapos ismeretét megkövetelő feladat, hiszen az egymás mellé felsorakoztatott egykorú dokumentumok funkciója nem kevesebb, mint hogy tükrözzék az adott korszak összetettségét, hogy feldolgozásuk során a német nemzeti történelemben végighúzódó kontinuitások megragadhatóvá, az egymás mellett létező és egymással harcban álló alternatívák felismerhetővé váljanak. A szerkesztő nehézségeit fokozza a terjedelmi lehetőségek nyilvánvaló korlátozottsága, ami annak eldöntésére kényszeríti a füzetek összeállítóját, hogy teljes képet próbáljon-e rajzolni a nyolc évtizedről, vagy csak a legfontosabb csomópontokat ragadja ki, s azok részletesebb, sokoldalú megvilágítására törekedjen. Igaz, az utóbbi megoldás azzal a veszéllyel is jár, hogy bizonyos kérdések háttérbe szorulhatnak, a szöveggyűjtemény használóinak előképzettségét figyelembe véve ezen „engedmény" mégis elfogadhatónak tűnik. Az említett kötöttség azt is megköveteli, hogy lehetőleg a kor és a nemzet tipikus problémáit megfogalmazó, a túláltalánosítást kerülő szövegrészek kerüljenek bemutatásra. A szerkesztés lényeges szempontjai közül végül utalnunk kell a tematikus egységek közötti megfelelő arányok kialakításának szükségességére, annak erdekében, hogy a közölt dokumentumok hűen tükrözzék az egykorú erőviszonyokat és azok változásait, hogy az egyes kérdésekről saját súlyuknak és környezetükhöz viszonyított jelentőségüknek egyaránt megfelelő terjedelemben essen szó. Úgy érezzük, hogy Hegyi András a fentiekben érintett komplex elvárásoknak fő vonalakban eleget tett. Észrevételeink kritikai részei így elsősorban a szerkesztő és a recenzens egyes periódusokról alkotott összképének feltehetően eltérő jegyeiből következnek. Az első füzet kétségtelenül legjobban sikerült részei a Stein-Hardenberg-Scharnhorst nevével fémjelzett részleges polgári reformmunkálatok bemutatása, a nemzetközi kapcsolatok alakulásának nyomon követése, valamint a német jakobinusok forradalmi programjának és érvrendszerének rekonstruálására alkalmas fejezetek. Nem tartjuk azonban szerencsésnek, mivel kevés használható információt hordoznak, többek között a Szabadság 1790. július 14-én Hambrugban rendezett ünnepélyéről beszámoló sorokat; a parasztok antifeudális harcáról tájékoztató szemelvények egy részét, különösen az egyébként a kor egyik kulcsfigurájának tekinthető E. M. Arndt emlékirataiból vett bekezdéseket. Határozottan hiányoljuk ugyanakkor, hogy a közvetlenül francia befolyás alá került területeken lejátszódó változások említés nélkül maradnak, s így elsikkadnak azok a sajátos dél-délnyugatnémet alkotmányos fejlődést megalapozó lépések, melyek majd a Vormärz liberális mozgalmának legerősebb bázisává teszik az említett térséget. Kissé meglepő, hogy a restauráció korát felölelő kötet elejéről elmaradnak az 1815-ös bécsi rendezés Németországra vonatkozó pontjai. A továbbiakban jól érzékelhetővé válik a nagy átalakulást előkészítő ellentmondásokkal teli korszak dinamikája: a szűkös lehetőségek között is felvillannak a korai német liberalizmus fejlődésének legfontosabb alapkérdései; az alkotmányos-liberális törekvések ellen foganatosított abszolutisztikus intézkedések (szívesen olvastuk volna itt a karlsbadi határozatokat); s a német munkásmozgalom kezdő lépései. Kissé túlméretezettnek, néhány ponton triviális elemekkel túlterheltnek véljük az Ifjú Németországgal foglalkozó részt, és sajnálattal tapasztaljuk, hogy a sajátos délnémet fejlődésről ebben a füzetben sem esik szó. Ugyancsak kifogásolhatjuk az egykorú politikai életben igen aktív, nagy befolyással rendelkező és sokszínű konzervatív mozgalom legjelentősebb megnyilvánulásainak mellőzését. A forradalmi évek eseményeibe betekintést nyújtó kötet az engelsi fogalomkészletet használja, s a nagy klasszikus tematikáját követi. Kitűnőek a reakció táborán belüli mozgásról valló szövegek, de
