Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schesaeus; Christianus: Opera quae supersunt omnia (Ism.: Bessenyei József) 1329/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1329 nek anyagából is kiderül, hogy a keresztes gondolat a 13. századdal végképp meghalt, és nem lehetett többé felátmasztani. Pl. a pápaságnak semmiféle eró'feszítése nem volt elegendő' ahhoz, hogy a törökellenes harcokat a keresztes háborúk valamiféle „második kiadásává" változtassa. Ha a szerző behunyt szemmel mégis napjainkig követi a keresztes gondolat útját, és azt állítja, hogy „a keresztes ideológia, ha időlegesen kevésbé mutatkozik is az előtérben, a legreakciósabb imperialista körök fontos kommunistaellenes propagandaeszközeként most is él" (273. o.), ezzel a felszínes publicisztika és aktualizálás olyan sikamlós területére téved, ahová őt nem lehet követni. A könyv csak nyert volna azzal, ha ennek a fejezetnek vége (270-273. o.) a magyar kiadásból teljesen kimarad, mert hitelrontó. Viszont az is igaz, hogy enélkül is éppen elég sok zavaró publicisztikai elem marad a könyv sikerültebb fejezeteiben is, amelyeknek jellegzetes példája a jámbor erdó'irtó, fejlett mezőgazdasági és ipari kultúrát meghonosító francia cisztercieknek sommás elintézése azzal, hogy később, úgymond, ők is a Kelet felé irányuló feudális terjeszkedésre „szakosodtak" (51. o.). Végül teljesen kielégítetlenül hagy bennünket a keresztes háborúk jelentőségét és következményeit tárgyaló fejezet (256-260. o.), amely jelenlegi formájában még annyi ismeretet sem nyújt erről a fontos témáról, mint egy szokványos középiskolai történelemtankönyv. A könyvről el kell még mondani, hogy fordítása nemcsak nehézkes, idegenszerű, hanem olykor homályos és nehezen érthető is, nemegyszer átüt rajta a német szöveg. Ami tudományos apparátusát illeti, Kulcsár Zsuzsanna magyarázó jegyzetei hasznosak és lényeget mondók, a képmelléklet instruktiv. Az időrendi és főleg a névmutató azonban túlterhelt, az ajánló bibliográfia viszont megbírt volna még néhány fontos művet, a régebbiek közül pl. Walter Nordennek még egy alapvető könyvét a IV. keresztes hadjáratról, az újabbak közül Daniel-Rops feldolgozását stb. Ha a szerző előszavában a valóságnak megfelelően azt írja, hogy „a marxista történettudomány még adós a keresztes háborúk történetének átfogó vizsgálatával" (5. o.), mi ehhez utószóként hozzáfűzhetjük, hogy ez az adóssság Walter Zöllner könyvével csökkent ugyan, de nem szűnt meg. Bellér Béla CHRISTIANUS SCHESAEUS: OPERA QUAE SUPERS UNT OMNIA Edidit: Franciscus Csonka. Bp„ 1979. Akad. K. 547 1. Az Akadémiai Kiadó „Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum" sorozatában -Bonfini, Ransano, Vitéz János munkái után - először jelenik meg 16. századi, az önálló erdélyi fejedelemségben élt szerző kötete. A választás igen szerencsés, hiszen Schesaeus (Scheser), a medgyesi születésű szász humanista, aki Brassóban, majd Wittenbergben tanult, jelentős, de mind ez ideig nehezen hozzáférhető életművet hagyott hátra. Jellemző erre főművének, a „Ruina Pannonica" című történeti eposznak sorsa. 1571-ben Wittenbergben a mű első négy éneke (Ruinae Pannoniae libri quattuor) és ugyanabban a kötetben további három, az előzőkhöz szervesen nem kapcsolódó ének jelent meg (Addita est história de bello Pannonico . . .). Az első rész 1540-től 1552-ig halad, a három további ének pedig az 1566. év eseményeivel foglalkozik. A mű további részei csak kéziratos formában, későbbi másolatban maradtak fenn. Arról, hogy Schesaeus folytatta munkáját, és tizenkét könyvből álló eposzt írt, a 17. században élt David Hermann egy kéziratban maradt művében (Transylvanicarum Rerum Annales Ecclesiastici) tesz említést. A nyomtatásban meg nem jelent öt éneket, amely bizonyára több kéziratban terjedt, Mathias Miles, a történetíró szebeni szenátor másolta le, pontosan nem tudjuk, mikor, de annyi tény, hogy 1667. december 21-én már a szöveg német fordításával is elkészült. Sajnos, ma már nem állapítható meg, vajon Miles Schesaeus autográf kéziratát használta-e, avagy nem. - Miles kézirata később Ederhez, a jeles erdélyi forráskiadóhoz került, aki egyébként 1797-ben a ,.Ruina Pannonica" Wittenbergben megjelent első négy énekét kiadta. Ezután új kézirat került elő, amelyet Heydendorff Mihály a berethalmi püspöki archívumban fedezett fel. Ö le is másolta a kiadatlan öt éneket, s azt az Erdélyi Nyelvművelő Társaságnak küldte el. A „Ruina Pannonica" egyik epizódját, Kendi Anna históriáját azonban 16 Századok 1981/6