Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

1316 BESZÁMOLÓ kai rendelkező vidéket amerikai utasnak, hiszen annak valamennyi egyéb feltételei hiányoztak. Ebben az értelemben tehát gazdasági fejlődésnek csakis a kis- és nagybirtokrendszer alapján történő meghatározása, egy szektornak vagy tényezőnek az egész egységéből való kiragadása nem képes a folyama* teljességét átfogni. Segíthet a típusmeghatározás ismertető jegyeként, de nem adja az egész mezőgazdasági fejlődés alapvető magyarázatát. Társadalomtörténeti elemzés bizonyos újszerűsége — talán túlzás nélkül állítható — az eddig megjelent kötetek erényei közé tartoztak. Nem szükséges ez alkalommal neves szaktörténészek jelenlétében hangsúlyozni a társadalomtörténet tudományos műfajának újszerűségét, és ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban bizonyos elvi-módszertani kiérleletlenségét. A társadalmi szimbiózis, melynek gondolata minden kimunkálási egyenlőtlenség mellett is végighúzódik a társadalomtörténeti fejezeteken, mely a társadalmi struktúra kettőségéből (feudális és polgári alapú) származik, és a polgári irányba mutató fejlődés ellenére is nemegyszer a kettősség sajátos ellentmondásait állította legfontosabb társadalmi és eszmei konfliktusok centrumába. Alkalmas-e viszont akár a vagyoni viszonyok, akár a társadalmi munkamegosztás rendszerének belső arányai szerint felépített struktúra ábrázolása éppen ennek a sajátosságnak megfogására? Természetesen a társadalomtörténetnek a társadalmi struktúra felvázolásával történő megalapozása már csak módszertani szempontból sem mellőzhető el, de egyidejűleg nem is korlátozódhat a tulajdonviszonyok útján történő ábrázolásra. Vagyoni viszonyok mennyiben nem azonosak a tulajdonviszonyokkal, erről itt nem kell részletesen szólni. De arról igen, hogy az egybeesés hiányát, vagy másként fogalmazva, a társadalmi helyzet és pozíció eltérését nem lehet egyszerűen a régi maradványának, feudális alapból származó túlélésnek tekinteni, hanem sajátos módon a régi túlélés (dzsentri sajátos szerepe) szinte közvetlenül átmegy abba az új tagozódásba, mely egy új középosztály megteremtésével szintén kikezdi a tisztán kapitalista tulajdonviszonyokon alapuló osztályozást. A társadalmi struktúra osztályviszonyokon alapuló többdimenziós modelljéből — a rétegződés szempontjából — nem hiányozhat a termelőviszonyok tulajdona, vagy annak hiánya, a foglalkozás mind a kor kialakult társadalmi munkamegosztásában, mind pedig a foglalkozáshoz való tartozásból származó jövedelem nagyság és status-presztizs figyelembe vételével. A jövedelem és vagyonnagyság mellett a képzettség mértéke (mely mindinkább vagyonnak, nagyobb jövedelmet hozó vagyonnak számít) a politikai hatalomban és a társadalmi rendelkezési jogban való részesedés határozza mindinkább meg azt a társadalmi struktúrát, melyet teljes bonyolultságában nemcsak azért nem tudtunk elemezni és feltárni, mert erre vonatkozó számos részletkutatás hiányzik, de azért sem, mivel a társadalmi pozíció és szituáció világos meghatározása a mostani inkább keresztmetszetszerű ábrázolás mellett (helyett) egy erősebb történeti mozgást, dinamizmust (társadalmi út emelkedő vagy süllyedő görbéje elemzését igényli. Valamint — és ez nem kevésbé fontos — annak a társadalmi gondolkodásnak, értékrendszernek, ideológiának, vallásnak, tudatnak és lúedelmeknek a bemutatását amelyek leírásában — nem véletlenül, hiszen rendkívül bonyolult — inkább csak eredményeink kezdetén vagyunk. A társadalomtörténetnek változatlanul fontos feladata és hiányossága, hogy az, amit a weberi fogalmi rendszer gazdasági osztályból társadalmi osztállyá válás folyamatának nevez, s amit a marxista történetírás az önmagában való osztályból önmagáért való osztály változásaként tárgyal, nem tudtuk kidolgozni, figyelembe véve reális és szimbolikus kritériumait. Még kevésbé